TÖRVÉNYszerű

„A közfoglalkoztató a közfoglalkoztatott részére az alábbiakat köteles biztosítani: ha a munkavégzés helye és a közfoglalkoztatott lakóhelye közötti naponta – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje a hat órát meghaladja, a munkavégzés helyétől számított 20 km-es távolságon belül az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szerve által kiadott engedélynek megfelelő térítésmentes elhelyezést, tisztálkodási és étkezési lehetőséget.”
2011. évi CVI. törvény

Megfagy ez a kurva kátrány, míg kiöntöm, mérgelődött Guszti bácsi, és a zakatoló gép motorjára dőlt, hogy átmelegedjen. Már harmadik hete tartott a mínusz húsz körüli hideg, és hiába magyarázták az őröknek, hogy ilyen időben lehetetlen utat javítani, a terepszínű overallba bujtatott gárdisták csak némán bámultak rájuk a fűtött őrbódék ablakán át.

Guszti bácsi tizenkét suhancot kapott, hogy az érsek házához vezető autóutat rendbe hozza, de már egy hónapja vacakoltak a munkával, mert a kegyetlen fagyban eltört az útbontó gép fúrófeje, újat meg nem kaptak. A fiúkat Zalából, Borsodból meg a Nyírségből szedték össze, egyik sem töltötte még be a tizennyolcat, és legtöbbjük el sem bírta a csákányt, amivel fel kellett volna szedni a széttöredezett betont.

Az Operaház előtti demonstrációról készült fotón egy férfi táblát tart a magasba, rajta a felirat: „Hey Europe Sorry About My Prime Minister.” (Hahó, Európa, elnézést kérek a miniszterelnököm miatt). Hasonló érzelmekkel 2004-ben találkoztam, George W. Bush elnöksége alatt: egy amerikai ruhagyártó cég francia nyelvű címkét varrt a ruhákba (Kanada közelsége miatt ez mostanában divatba jött), amelyen a mosási és vasalási tájékoztató után ez állt: „Nous sommes désolés que notre president soit un idiot. Nous n’avons pas voté pour lui.” (Sajnáljuk, hogy az elnökünk idióta. Mi nem rá szavaztunk.) Tehát: isten hozott a klubban!

Ez a napfény ugyanaz a sokszálú
zápor, zúdult már arcomba.
Ha nem „ez” lett volna, most mi volna?
A sok „ha” egy másik álommá
összekapaszkodna.

Az ég sajog, nem a föld, s nem
a fű. A lombhűvösben sietős
arany-formák a rovarok.
Az egyik sejti a jövőt – rémülten fut,
az árnyékban kábultan forog.

Egyhelyben áll a szél. Mindenki a
„jövőre” vár - másra, mint ami van.
(Vagy ami volt.)
(Ami lehetne?)
Ami lehetett volna.
Ami lettem végül…

Esténként a nap lehajol a porba.
Az utolsó sor csak puszta forma.

fotó | 500px.com

Varga Dániel versei

RETRO-LIGET
 

Liget 2007/9  |  Bujtor László - UTUNK A CSILLAGOKBA VEZET? (részlet)

Csillagközi globalizáció

A nagy felfedezések, sajnos, sohasem a környezetünkért aggódókat erősítik. Még az olyan nagy elmék is, mint Stephen Hawking, azért repesnek, hogy Földünket el kell hagyjuk, mint az átalakuló ebihalnak a pocsolyáját, mert a tudós szerint bolygónk menthetetlen katasztrófa fenyegetésében él.

A briliáns elméleti fizikus földtörténeti-őslénytani tudása, úgy tetszik, nem olyan mély, hogy meggondolná: a földi élet hárommilliárd éve alatt a Földet ért bármely csapást a bioszféra (igaz, évmilliók alatt) kiheverte - legjobb bizonyíték erre éppen Hawking úr létezése. A tolószékhez kötött tudós seregnyi ápoló, orvos és segítő munkájának eredményeként néhány héttel ezelőtt egy Boeing-727 fedélzetén élvezte a zéró gravitáció és a lebegés élményét. Utazásáról és a körülötte csapott felhajtásról visszatérése után így vélekedett a Kennedy Űrközpontban adott sajtótájékoztatón: „Azt gondolom, a földi életet annak folyamatosan növekvő veszélye fenyegeti, hogy egyszer egy katasztrófa, mint a globális felmelegedés, nukleáris háború, a biotechnológia segítségével kifejlesztett mesterséges vírus vagy egyéb veszély letörli a Föld színéről. Azt hiszem, az emberi fajnak nincs jövője, ha nem lép ki az űrbe. Éppen ezért kívánom felkelteni az érdeklődést az űr iránt”.

HAGYMALEVELEK

Szerelmes Atyámfia, Kelemen Öcsém!

Kórodai tartózkodásom nemsokára véget ér, s nem is bánom, hogy kifelé áll már szekerem rúdja. Bordatörött asszonyság nyöszörgésénél szívesebben hallgatom a rigók és cinegék csőrének kopogását otthon az ablakpárkányon, ahogy a magot szedegetik, de még az orcátlan verebek zsinatolását is, kik igen tanulékony jószágok: cinkemód függeszkedve csipkedik a tujafa ágán hintázó madárkalácsot.

Ideje hazatérnem. Régi medicináim hathatósabb újakra cserélve, szívem rángásai csillapodóban, a kórodában csupán egyetlen tennivalóm vagyon: búcsúzás egy öreg dámától, ki a sarki szobácskában fekszik, egyedül. Ha a három falusi asszonyságra a Párka, rá a Sybilla elnevezés illik, mivel nagy műveltségű, tanult személy, a magyar irodalom és latin nyelv tanára, s mit egykor növendékei jövőjéről mondott, többnyire beteljesült. Kivéve rám vonatkozó jóslatját, én ugyanis – hetvenharmadik esztendőm betöltése után már bizton állíthatom – nem kallódtam el, ahogyan egykor az alma mater kapujában útravalóul jövendölte, ám szavai mégsem voltak hiábavalók, egy életen át ösztökéltek. Ha valamiben elcsüggedtem vagy kudarcot vallottam, eszembe tűnt jövendölése, és kamaszos daccal azért is újra kezdtem, miközben iránta érzett diákkori berzenkedéseim mély Sympathiává változtanak.

Összeszoruló szívvel állok meg ágya mellett.

RETRO-LIGET
 

Liget 2006/7  |  Mesterházi Márton - AHOL ÉLÜNK

„A szabad lelkek végtelen szorongása” című összeállításból

„Nem hiszek eléggé az észben ahhoz, hogy helyeseljem a haladást vagy a Történelem bármiféle filozófiáját. De abban hiszek, hogy az ember szakadatlanul haladt előre sorsa megismerésében. Nem léptünk túl létünk határán, de jobban ismerjük. Tudjuk, hogy ellentmondásban élünk, és azt is, hogy meg kell tagadnunk ezt az ellentmondást, és mindent megtennünk annak érdekében, hogy csökkentsük. Emberi feladatunk abban áll, hogy megtaláljuk azt a néhány receptet, amely csillapítja a szabad lelkek végtelen szorongását. Össze kell varrnunk azt, ami elszakadt, felfogható igazságot kell szolgáltatnunk egy nyilvánvalóan igazságtalan világban, meggyőző boldogságot a század nyomorúsága által megmérgezett népeknek. Természetesen ez emberfeletti feladat. De emberfelettinek egész egyszerűen azokat a feladatokat nevezik, amelyeket az emberek hosszú idő alatt végeznek be."
(Albert Camus: A mandulafák)

Hallgattok, rajzoltjaim,
ecoline-nal foltozott kínai papírjaim,
kínrímeim leheletnyi testű
megesettjei,
de
gyötrődtök, ugye, ti is
a honi meddőhányók alján,
tépett szélűek, reszketeg
antropomorfiák,
és
az éhségsztrájkra kényszeredettek iránti
tettleges szolidaritásban,
a felemás társakkal összesodródó
utcai tüntetésekben
színháznál,
rádiónál, parlamentnél,

Eladó lettem, ez igaz, de nem érzem, hogy
elárulnám magam. A munkám nem volt mindig
a hobbim, de addig dolgoztam az ügyön, míg
az lett. Céltudatos voltam, nem téríthettek el
semmiképp. Eladó lettem, bár sosem kóstoltam,
amit árusítok, de aki erre vetődik, feltétlenül
meggyőzöm, hogy igen, ez a legjobb bor, igen,
ez a legfinomabb csokoládé. Ha megkérdezem,

A dőlt betűs részek az „El lehet innen menni” - A rezidensek levele Orbánnak cikkből származnak.

A száz évvel ezelőtti Alaszkában vagyunk – hozzá kell tennem: szerencsére. Alaszka ember által csaknem járhatatlan ősvadon, egybefolyó rengetegek, tűzokádó, éberalvó vulkánok, jeges mocsarak és irdatlan hegyek közt vándorló, vad folyók hazája. Az itt élők nap mint nap megküzdenek a természettel s önmagukkal, a végtelen hosszú telek és a kérészéletű tavaszok foglyai. Alaszkáról a 21. században klisék jutnak eszünkbe: az aranyláz, Franco Nero a Fehér agyarban, Jack London vagy extrém esetben gr. Széchenyi Zsigmond, amint éppen karibura, esetleg Kodiak-medvére vadászik.

KÖNYVEK

A könyvet vagy egy hétig hordoztam a táskámban anélkül, hogy akár csak bele is lapoztam volna.

Olvasni ugyanis jobbára a buszon és metrón szoktam, mert máskor nincsen rá időm, és elég messze lakom a belvárostól, hogy a hazafelé vezető hosszú utat ne csak bóbiskolással töltsem. Ezért kisebb könyvtárat cipelek magammal, hogy lehetőleg minden elképzelhető hangulathoz, időjárási körülményhez és napszakhoz legyen megfelelő útitársam: alkonyathoz, zivatarhoz, napkeltéhez, hófúváshoz. Zsúfolt járműhöz zsebkönyvet, néptelen elővárosi vonathoz kényelmesen lapozható nagyregényt kell találni. Úgy vagyok, mint a kínai császár, aki rituális okokból mindig az adott évszakkal és alkalommal harmonizáló színben pompázott, hogy a kozmosz törékeny egyensúlya meg ne rendüljön: én is a belső egyensúly végett viszek magammal lehetetlen mennyiségű könyvet a belváros és az otthonom között. Ez persze az elindulást is roppantul megnehezíti, mivel az embernek előre végig kell gondolnia, várhatóan milyen kedélyállapot keríti majd hatalmába, jut-e kávéhoz napközben, és estefelé, a sötét és hideg buszon ülve mennyire lesz majd fáradt. Mindezeket mérlegelve kell levennie a polcról teszem azt Az önimádat társadalmát vagy a Bádogembereket. És ha sikerült is dűlőre jutni, még egyáltalán nem biztos, hogy a motorzúgástól kábultan nem szunnyad el, vagy nem bámul ki üres tekintettel az ablakon gondolatszünetet tartva, mint általában a többiek.

HAGYMALEVELEK

Édes Atyámfia, kedves Kelemen Öcsém!

A Kegyelmed nénje már csak ilyen, szertelen. Hónapokig hallgat, azután elárasztja rokonját leveleivel, csak győzze a postás hordani. De hát levelet akkor kell írni, midőn van miről – csak a léha, szószátyár ember firkálgat unalmában – s elébem ugyancsak tolakodtak most a Thémák, egymást lökdösve: engem válassz! Engem! Hogy alig győztem idáig papírra vetni felkínált históriáikat. Párkáimtól ugyan búcsút vevék, az F*-i asszonyságot ura, a P*-it fia vitte haza, és az M*-i korcsmárosnét is elszállították egy nagyobb kórodába, hol reménylem, kórságára találnak csodaszert, s nékem társul egyedül azon asszonyság maradt, kit az elébb fektettek a kis Vampyr elhagyott ágyába.

Középre teszem a nagy zsámolyt.
Nem tudom meddig, miért és
hogyan, az ígéret kevés,
                 fél fogamra sem elég.
                 Velem is számolsz?
A gond, a baj, a munka megvár!
Kiáltani (hol vagy?) nincs torok.
Ha úgy lesz, majd én is kidobok
ezt-azt, mindent. Készül a leltár.

Időutazás – vissza a jövőbe, avagy: hogyan lehet a huszonegyedik századi általános iskolást becserkészni? Megközelíthető-e a magyar diák? Mi nem szerepel az „Igazság beszédekben”?

Mostanában döbbenetesen sok szó esik az iskoláról, s valósággal burjánzanak a tervek, miként lehetne „partnerré tenni” a gyereket, aki elveszteni látszik (családi, kulturális, nemzeti) kötődéseit, és tanácstalanul téblábol a társadalmi elvárások útvesztőjében.

Hajnali ötkor
a szélvihar robajára ébredtem
és ahogy pillantásom
az éjjeli lámpa szitáló fényében a szoba
szemközti falára,
Anna Margit, Sikuta, Bálint festményeire,
és a könyvespolcon a Jakovits-szobrokra,
az arasznyi Sztálin békegalambjára esett,
úgy láttam,
a férfi-nő-madár-lény a homályban,
a kinti viharhoz idomulva fölmagasodik, még föl, még –
már a plafonig ért.
Miért?

Az úgy nevezett „esemény utáni tabletta” az elmúlt években világszerte kapható volt. Védekezés nélküli szexuális aktus után bevéve megakadályozza a fogamzást. Számos változatot fejlesztettek ki, az egyik progesztint tartalmaz, a másik ösztrogénnel kombinált, a legutóbb bevezetett pedig uliprisztál-acetáton alapszik. Mindegyik a megtermékenyülést gátolja, tehát nem olyan, mint az abortálást okozó mifepristone, amelyet szintén röviddel az aktus után kell bevenni.

A tabletták elérhetősége változó. A jelenlegi amerikai törvénykezés megengedi, hogy 17 év fölött bárki recept nélkül megvásárolhassa. A gyógyszerek hozzáférhetőségét szabályozó kormányzati szerv azt tervezte, hogy már 16 év fölötti használatot is engedélyez, mert orvosi értelemben semmi nem szól ez ellen.  Az egészségügyi miniszter azonban megakadályozta az engedélyezést.

RETRO-LIGET
 

Liget 1996/12  |  Beliczay Erzsébet - KI MERNÉ A VÁROST LAKHATÓVÁ TENNI?

1994-ben Budapest lakosságának 15,4%-a volt 0-14 éves korú, a 60 éven felüliek aránya pedig 21,5%. Az egyszerűség kedvéért válasszuk ki az V-VII. kerületeket, ahol kb. 1% területen él a város lakóinak 10%-a. Leszámítva azt a néhány ezer szerencsést, aki a Városligethez közel lakik, egyedül ebben a három kerületben mintegy 70 ezer gyereknek és időskorú embernek nincs lehetősége elsétálni egy parkba, védett játszótérre mozogni, beszélgetni, kapcsolatokat teremteni. Az itt található terek ugyanis kicsinyek, nincsenek védve a forgalomtól; még a Hild téri mintajátszótér – állandó őrzéssel, kerítéssel, méregdrágán berendezve – sem tud jó zöldterületi funkciót betölteni.

Csaknem négyszáz évvel Johannes Kepler halála után a NASA a tudós csillagász emléke előtt tisztelegve bocsátotta fel a Kepler űrtávcsövet, aminek célja a Földhöz hasonló bolygók keresése galaxisunkban.

Kepler kitágította látóterünket és „elhelyezte” a Napunk körül keringő bolygókat – vagyis megadta mozgásuk tudományos magyarázatát, s ezzel elindította az egyik legfontosabb szemléleti változást.

HAGYMALEVELEK

Édes Kelemen Öcsém!

A párkák, mint tudja, hárman valának, s az én kórodai tudósításim sem lennének teljesek, ha nem írnék Kegyelmednek harmadik társnőmről, az F*-i asszonyságról, kit csak Vampyrnak nevezek magamban, mert mások vérén élősködik, és ezt vegye Öcsémuram szó szerint, mert minden hóban két-három fertálynyi friss embervér éleszti fel elesett állapotjából. Bőre sárgasága ettől egy-két órácska alatt elmúlik, visszanyeri egészséges színét, étvágya megjön, eszegeti az otthoni pogácsát, éjfélkor – ami a kórodában is a kísértetek órája – körtét hámoz, nem törődve az ilyentájt mindig felhangzó ordítással, mit cipősarkak kopogása, sebesen hadaró utasítások, ajtócsapódás, fiókok húzogatása és más zenebona követnek.

Mindeközben az F*-i asszonyság nyugodtan ül ágya szélén, hol ezt, hol azt majszol, és a folyosóról beszűrődő gyér világításban is átsejlik hálóruhájának puha, rugalmas anyagán tömzsi alakja, melyben a Neolythikum tréfásan Venusnak nevezett, csupa mell, csupa has istennőszobrocskáira ismerek. A hasonlóságot fokozzák rövid lábai, ám arca más character, egykori Lencsi babám mása nagy, kerek szemével, csücsörítős szájával.

Te kiszabadítasz magamból
             Valami konkrétumot
Katonáknak szabadság-
             levelet
És hírt
             hogy jobbra fordulnak a dolgok

Köhögésed:
                          kutyaugatás
megvédi a házat
                          A kóbor katonák
azt hiszik
                          ott betegség lakik

Egy nyárról itt rekedt
öreg légy
röpdös köröskörül a szobában,
enyhén zakkant, napról napra nehézkesebb –
ma délután
a gyümölcsös tálon elfekvő késre telepedett,
odatapadt, s mikor rálegyintettem,
ezt ne tedd,
meg se moccant a süket,
úgy kellett leráznom a pengéről.