Távoli mezők illatát érzem,s hallom sosemvolt városok zaját.A réteken föltörnek, csokrokban,a fűcsomók csöndes akkordjai.Még egy hónap, és szinte itt a nyár.Megint felzúg a lombos fák kara.Úgy teszek, mint boldog, reményteli korok emberei, akik minden órától, naptól, héttől…

Ez a napfény ugyanaz a sokszálú zápor, zúdult már arcomba.Ha nem „ez” lett volna, most mi volna?A sok „ha” egy másik álommá összekapaszkodna.Az ég sajog, nem a föld, s nem a fű. A lombhűvösben sietősarany-formák a rovarok. Az egyik sejti a jövőt –…