a LIGET e-könyv sorozata ELŐHANG, HIBISZKUSSZALohó na néez a mályvarózsa meg mit és mit csinálahogy a beömlőtélinapfényragyogásbanszobánk üvegfala előtt álldogál nyitogatja sorrapiros-lila-dupla kelyheitkettőt-hármat hetet-tizetbámulom ahogy ott ülöknapok óta szembesülök a ténnyel hohóde hiszen ez…

HON A HAZÁBAN Csend támadt – a feldúlt vidékrőla zivatar már elvonul,s ágak ínyéről vicsorít ránkesőcsepp-fogsorral az Úr.Végigezüstlik a tócsána rettegés, szellő ha rebben.Hőköl a ló... Továbbereszt vagyszétszaggat bennünket az Isten?A rongyos, megfakult…

HON A HAZÁBAN Az ismeri az én országomat,aki állt már a szivárvány alatt,mely sorsos égen tündököl napontaés emberöltők véres könnye fonta.Ittsemvolt-ottsemvolt birodalom,csupa álom, és csupa furcsa lom,amit csak egy nép emlékes szerelmeőrizhet ott az idővel perelve.Bethlen…

HON A HAZÁBAN 2014. november 15. | Petőfi Irodalmi Múzeum EGY KÖNYV219 magyar irodalmi mű, 105 magyar festmény, 116 kortárs jegyzet – a hazáról, a honi tájakról, a fővárosról, a történelem fontos eseményeiről és szereplőiről, kitaszítottságról, üldözöttségről,…

HON A HAZÁBAN – Ugye, milyen szép is volt nekünk a Bolyai utca!– Lombsátraival, napban-fagyban-hóban-virágban milyen feledhetetlenül szép volt nekünk a Bolyai utca!– Én meghalok... és te is meghalsz... És akkor senki se tudja többé, milyen szép volt nekünk a Bolyai utca!–…

HON A HAZÁBAN Kelsz és lenyugszol észrevétlenül:Innep volnál, de senki meg nem ül,Végzetes évi nap!Oh, e tömeg más napot ünnepel;Titkon sohajtja meg a hű kebelHalomra dőlt oltáridat.Emléked átkos, nyomasztó tereh:A vérnek és könyűnek tengereMind, mind ahhoz tapad.Az ember…

 HON A HAZÁBAN Magyarország miniszterelnökéhez Nem tudok aludni, a villanyt lesrófolom s felsrófolom,az éj sem tud most elaltatni, ez a földöntúli hatalom.Az jár eszemben, hogy a vér, mely itt forog testembe zárvanem az enyém, nincs is már bennem, ott van valahol egy…

HON A HAZÁBAN Kifakul,mint a két zászló, melyet,évre év, a kapu fölé gipszeltvashüvelybe kitettünk ünnepekkor,fakul, veszti színét a világ.Hol vannak az ünnepek?Vastag por alatt,a melegpadlástérben hallgategy szétszerelt világ.Eltűnt a menet.Átváltozott ordítássáés…

HON A HAZÁBAN „A Dunáról fúj a szél. Szegény embert mindig ér.”A Dunáról fúj a szél,Szegény embert mindig ér.Ha hideg szél, ha meleg: Vagy izzad, vagy didereg. Húzza-nyúzza minden ág, Az okosok, a buták.Ha meg ő tesz bolondot, Felköti a kolompot, Falba veri a fejét,…

219 magyar irodalmi mű105 magyar festmény116 kortárs jegyzeta hazáról, a honi tájakról, a fővárosról, a történelem fontos eseményeiről és szereplőiről, kitaszítottságról, üldözöttségről, emigrációról és honvágyról – a hazatalálásról. lapozzon bele! |…

nedves a táj a fémes ősz naplementébe korrodálcsak az esőcseppek lemezeinek csörgésetetőkön aszfalton arcokon ütött barázdák nyomaiezen a hajszál pillanaton függök égveszél kap a verebek súlyos függönyébe kövekre hűl az elpuhult fényszürke és kék és szürke kövekre…

az álmok nem hazudnakcsak nem igazaktegnap fél négykor aludtam ela sejtek kikövetelik a rendes ellátástnem gondolnak a gazdatestreültem a gép előttmába ért a tegnap estenem kezdem újrahiszen magam sem értemmit kerestem óbudán hol egyújracsempézett konyhát megdicsértempedig…

Liget 1994 / 5  |  Parti Nagy Lajos – „KÖSZÖNÖM, VÁLTOZOM"   A Változatok a változásra című tematikus számból Előbb azt gondoltam, bele se kezdek. Kérdéseim és kétségeim inkább vannak, mint válaszaim, s e „válaszok” is meglehetősen rövidlátóak ezen az egyszerre…

Ha az ember rokonlátogatásra indul, ne legyen dolga reggel. Ne legyen! Ha mégis, napolja el, magyarázza ki, végső esetben mondja le! Sajnos, nekem volt, pedig kényelmesen utazhattam volna az anyósülésen terpeszkedve, miközben almát tuszkolok a gyerekek szájába, és kiflit a…

HON A HAZÁBAN A LIGET folyóirat következő tematikus számának ez a hívó kifejezése.A témához bárhogyan kapcsolódó, tetszőleges formában és hangnemben alkotott,a folyóirat terjedelmi lehetőségeinek figyelembevételével készült műveket várunk kizárólag postai úton a…

René MargitnakAlkalmi, de nem talmi tán ez a szöveg,s mert Margité, marginális se lehet:realista hírvivő légy, te szonett.Mondd, hogy öleli az ifjat az öreg,s örül, ha úgy érti vonalaimat, ahogy én: kapcsolódni próbál ma mind, de nem a mindegy szerint nyüzsögnek, mint nemtelen…

Nem vagyok több a nevemnél,és nem vagyok kevesebb sem. (pont)Apám már távozóban hagyta nekem,és elviseltem rajtam, idegenül, a nevet.Egy másikat aztán ajándékba szereztem, hordtam boldogan, míg viseltes nem lett.Tartoztam vele.Nem hozzá.Nem neki.A semmi voltam, és mégis volt…

Bizonyára Don Quijote-i gesztus volt, hogy a választás estéjén Vámbéry Rusztem (1872–1948) tanulmányait és cikkeit olvastam – megint fájdalmas dühvel konstatálva, hogy ez az okos, szerethető életmű is eltűnt a „nemzeti” emlékezetből. Az ostobaságot gerjesztő és…

Egyikük, aki útba ejtette év elején az ötödik világrészt, Martin Amis, a nyugat-ausztráliai Perth-ben rendezett írófesztiválra érkezett. (Különös kifejezés számomra az írófesztivál – úgy képzelem, valami zenés-táncos rendezvényen írók forognak az ünneplő közönség…

Mostanában, hogy több évnyi távollét után visszakerültünk a régi házba: most szembesülök csak azzal, hogy a családunknak voltaképp nincs is története. Sokan vannak így, gondolom, a hektikus huszadik század után, melyben annyi minden torlódott fel, és amikre jobb nem is…