nedves a táj
a fémes ősz naplementébe korrodál
csak az esőcseppek lemezeinek csörgése
tetőkön aszfalton arcokon
ütött barázdák nyomai
ezen a hajszál pillanaton függök égve
szél kap a verebek súlyos függönyébe
kövekre hűl az elpuhult fény
szürke és kék és szürke kövekre
betonra aszfaltra sínekre
arcokon ég a halványkék fény
lobogva a hideg szürkületben
s a háttér gyűrött papírjába
beleforr az árnyék
a tegnapok füstölgő szemétégetőinek
pernyéje lengedez
hogy hamuként szikkadjon
verebek tetők arcok függönyére
hogy ezen a hajszál pillanaton függjek égve

kép  |  Bernáth Aurél: Starnbergi tó, 1926