Tollászkodnak a sárga-lombú fáknyúlik az árnyék gyűlik mélyülszemélyesül a képhívószó varázsigelássuk babámparázslik-emég a tűz a táltos-étetőszeptemberi esteharangot öntpatkót veretneősz szálait vedli mintha volnaaz ég illusztráció | a szerző nyirkájaBúth…

Az almafa lassan befejezikarját széttárja:hölgyeimuraimennyi volt!udvarunkig(a hullámpalás kutyaólig)ablakomig kitolt határain belülholtig kosárkát álmodikszellős polcot remélpár szem földre pottyantcirmos-héjúhangyaláb tapostanyári pillanat:töpörödött…

Hogy a létraősmotívumaim egyike, nem puszta praktikum vagyheje-huja szó,tényképekkel és tanúkkalbizonyítható,s hogy tüstént meg is teszem(magától mozdul rá kezem),legyen eleve érvem;nem kell hozzá újra visszatérnem;ott vagyok itt –a gyerekkori udvaron áll,fenyőfából…

HAGYMALEVELEKÉdes Kelemen Öcsém!Régolta nem írtam már Kednek, és mire ezen levelem odaér, talán megjő a Tavasz is. Most még nincs itt, ki tudja, hol lófrál és kikkel hentereg az a rosszféle, ahelyett, hogy iszánkodna szabadításunkra, mert hogy mi itt még a tél túszai vagyunk. A…

Nem mindegy, hogy este borús-e az égvagy tiszta. Mert ha fogat mostál, kicsiszobádban elalvás előtt fölállítalak azablak elé a fűtőtestre, és kibámulunk asötétbe. Barátunkat, a Holdat keressük,hogy megbeszéljük, most épp kifli vagyzsemle őkelme. De aztán megnézzüka…