(...tudom már semmi se úgy leszahogy azt reggel kitaláltamde végül is halasztott dolgaimtólterheltek rég a holnapok)mióta ilyen kripli lettemegyre több megalkuvással megyek a napoknakelpatópálosodtammillió indokom van mikor azt mondomholnapesélyem sincs már nem leszek…

ma minden tervezet maradhiába elhatározásnem írom leerről a zakkant januárrólszürkehülyén bámulnak a házfalaka massza-égnem sír szép havatszakadt ingét Csepelrossz gatyájába tűrte ma minden marad tervezetttúlélés-stratégiámbanberúgnékinni sem lehetbámulok világra…

tíz éves korom körülsokszor engem küldött anyu a kocsmába apuérta Wágner vendéglőta Hiki fodrászata mellett akkorra bezártákodalett a Müller pékségPapp vegyeskereskedésa Boross biliárdteremMargit néni trafikját még kíméltékközért lett kovácsék fűszer és gyarmatáru…

az álmok nem hazudnakcsak nem igazaktegnap fél négykor aludtam ela sejtek kikövetelik a rendes ellátástnem gondolnak a gazdatestreültem a gép előttmába ért a tegnap estenem kezdem újrahiszen magam sem értemmit kerestem óbudán hol egyújracsempézett konyhát megdicsértempedig…

örülök hogy itt vagyannyi bánat éri az embertte vagy a gyümölcsöselém gurítod a napotapunak az ajtóban könyörögtemhadd vihessem be a hatalmas dinnyétde négy évem nem bírta elnéztem sírva hogy összetört nyárlátom a hegyről a messzi Dunátnem találom a papírdobozbana…

               grátisz-karácsonyra készülődökvettem egy banya-taxit azzal indultam piacnak pár nap és ünnepkedden a tüdőgondozóba mentem spriccereket felíratniaztán a patikában vártam a sort mindenki pánikolt a nyitva tartások…

az egyetlen tanú maradtamahogy egy erdő kihal s már hiába kérdezelnincs aki válaszoljonkiürült mindenpróbálod összekotorni pislákoló tűz-maradékát a múltnaknovember már ágyúk se szóltaksütött a naparra az őszre mindig úgy gondolok:fénnyel-telimentünk a hungárián a…

itt vagyok honn bércektől távolitt ahol tesped rohad az ígéret ezer éve úsznak a kompoks üresen száll égbe az életfélve kel a reggel szipog az estecsákmáték uralnak  rangotbohócbukszákat tömnek degeszremások lesik a tetves galambot itt vagyok honn hol nincsen honn…

RÓLUK ÍRJ...  A RIGÓKRÓL...Ez a könyv a tiéd. Nem tudom odaadni. Nincs kezed, hogy elvehesd. Minden összeomlott. Újraépítettem, újra összeomlott. Kellett az áldozat. Míg vagyok, építek.Jönnek-mennek rigónemzedékek. Viharok, telek bontják a fészkeket. A reményt nem verhetik le a fákról.Jó, ha van mit…

figyelmeztet az elhalt szívizomde a halállal nem egyezkedeka jelentés a halottkém dolgamindegy hányban és milyen napontizenhárom perccel vasárnap utánhagyom az járt este eszembenhol a határmeddig érdemes lennem az öregség semmire nem jogosítmögöttem nagyrakásnyi…

a hubble milyen képeket osztogats a legtávolabbi objektumokabból az időből származnakamikor a 13,7 milliárd éve született világegyetemmindössze ötszázmillió volt próbálom értenide néhány évtizedre kalibrálva hamar föladom marad hogy a szanitereketmilyen jó…

WORLD PRESS PHOTO 2012 az akkumulátornálaz iszonytató szeméthalom mellett amit összehordtamhogy valamiből pénzt tudjak csinálniáll Elyssanem veszi észre hogy nézem áll koszfoltos kis anorákjábankörben minden alaszkaszürkelátom ahogy szemére folyik az üresség mint hányás…

                                                 …

Mattis Teutsch János | Tájképaz angórasálammal nem tudom mi lettahogy a nyaraimmal sekutatok minden szegletetmások a virágok a nevetésekhol a kék nagykockásolaszos ingemaz a zárt kétgombos fazoneltűntek a májusok ishiába jönnek új orgonákaz a valamikori nincsenöt-hatéves…