az egyetlen tanú maradtam
ahogy egy erdő kihal
s már hiába kérdezel
nincs aki válaszoljon
kiürült minden
próbálod összekotorni
pislákoló tűz-maradékát a múltnak
november
már ágyúk se szóltak
sütött a nap
arra az őszre mindig úgy gondolok:
fénnyel-teli
mentünk a hungárián a népliget mellett
a soroksári úton a hévsínek mögött
dombokban álltak a nehéztűzérségi lőszerhüvelyek
ez biztos
talán a mennyiség csaphat át a legenda hegygerincén
fogtam apu kezét
mentünk a gubacsi híd felé
jóska nem jött haza napok óta
talán telefonált a minisztériumba
mert apu mindig bejárt
a portának működnie kellett
annyi biztos
tudtuk: él
csepelre járt udvarolni huffnágel marinak
ki hegesztő volt a bicikligyárban
s az ostrom miatt valahogy ott ragadt
de anyu biztosat akart tudni
azért indultunk apuval
persze a hős utca és csepel közötti távolságról
fogalmam se volt
a hídnál tank állt a túloldalon jobbra
csövét erzsébet felé szegezve
őrséget orosz katonák álltak davajgitárral
végig se tapogattak
mondták: pasli
pedig zsebemben volt két töltényhüvely
a ganz mellett találtam
de sürgősen eldobtam a papírgyárnál
fekete szőlőt ettem mariéknál a lugasról
azóta kedvencem az otelló
hiába mondták: silány fajta
a dolgok öntörvényűek
ha van
ma is azt veszek
legközelebb hévvel mentünk a lenines-térig
tán tanácsháznak nevezték
1957-ben ott volt az esküvő a szent imrében
egy képen előtte állunk
akkor is ősz volt szőlővel a lugasban
zsebemből eltűntek a töltényhüvelyek
csak emléküket tapogattam
fotó | photoshelter.com
Birtalan Ferenc írásai a blogon | Birtalan Ferenc írásai a Liget folyóiratban
