Birtalan Ferenc – A HARMADIK

2014. január 12. - Ligetlakó

grátisz-karácsonyra készülődök
vettem egy banya-taxit
azzal indultam piacnak pár nap és ünnep
kedden a tüdőgondozóba mentem spriccereket felíratni
aztán a patikában vártam a sort
mindenki pánikolt a nyitva tartások miatt
álltam a köhögők közt és nyugtattam magam
milyen mákom van hogy beoltott ildikó influenza ellen
utána bementem egy-két boltba is
nem igazi bevásárlás
pár apró marhaság a kínaiból
amikről úgy éreztem hiányoznak a boldogsághoz
hideg volt
fáradtan érkeztem haza de valahogy azzal az érzéssel
a holnapi napon is túlleszek mert eldöntöttem
idén is lesz fenyő
bár a piac túlsó végén vannak az árusok
a múlthéten-vett kerekes-kocsival megyek
viszek kukászsákot amibe belefér egy kis fa
s valahogy ráerősítem gumipókkal
maradt pár darab miután eladtam az autót
halat múlt héten zselykével vettem
ő beszélt rá a kerekestáskakocsiszörnyre
de örültem ahogy megrakodva hazahúztam

mielőtt elértem a faárusokat
vettem maréknyi ikrát a halászléhez
és örültem hogy az árus szó nélkül adott
nem reklamált mást miért nem
boldog volt a lelkem
s mint első-látásra lobbanó szerelem
egy kisgyereknyi fa rögtön szembe állt velem
olyan sok úgy sem lehet nem is érdekelt az ára
fölemeltem szemmel körbecirógattam
hálóba fogta az árus becsúsztattuk a zsákba
s ráerősítettem a nyanya-batárra
balázs kérdezte szilveszterkor lesz-e kocsonyája
de ha lesz halászlé szenteste
évzáróra kocsonya hogyne lenne
s csak pakoltam mindent a feneketlen zsákba
fület farkat orrát bőrét két mellső lábat darabba vágva
csülköt és persze darabnyi füstölt combot nyúlját
almát krumplit tormát káposztát a vecsésiektől
s bár nehezült a kocsi nem szegült ellen nekem
gurult utánam szépen engedelmesen
egy nő megszólított
csak sejtettem kenyérre kért
adtam egy kétszázast vegyen kenyért
nem tört le bár jobb se lett a kedvem
az ország egyre jobban teljesít
s ma még nem nekem kell fáznom kéregetnem

a fát a káposztát kitettem az erkélyre
begardróboztam a táskát
húsok tasakokban tisztán ahogy a rendje
besorjáztak az electrolux-jégverembe
dél lett mire leültem a géphez

hazafelé kicsit szúrt a szívem
de mi az a majd hatvankilenc évhez
jézusnak vacakabb volt
az én fájdalmam az övéhez mérve semmi sem
meg különben is a húsvét már tavasz
bár senki nem gondolt feltámadásra

addig minden csoda
a kis fekete kocsi
egy öregedő költő
fekete zsákban utazó karácsonyfája