Csend támadt – a feldúlt vidékről
a zivatar már elvonul,
s ágak ínyéről vicsorít ránk
esőcsepp-fogsorral az Úr.
Végigezüstlik a tócsán
a rettegés, szellő ha rebben.
Hőköl a ló... Továbbereszt vagy
szétszaggat bennünket az Isten?
A rongyos, megfakult mezőket
rólunk, Uram, letépheted –
Magyarország határait
ránk rajzolták a sebhelyek.
Annak oltalmazzuk, ki tőlünk
elhódította – legalább
kardunk élén csillogjon ez az
esőcsepp-gyöngysoros világ!
A liget fái közé hálót szőtt egy potrohos pók, fonalán, mint gyöngysor üldögélnek az esőcseppek. A feldúlt vidékről / a zivatar már elvonul, a legények rezignáltan néznek a messzeségbe, jár-e errefelé török zsoldban fosztogató martalóc? A rongyos, megfakult mezőkön keresztül elindulnak a távoli város irányába, s miközben poroszkálnak, egyik-másik elszundikál a nyeregben. Akad, aki álmában Sztambulban jár, csakhogy az álom-Sztambul utcáin lovak ereje nélkül gurulnak különös alakú, vasból kovácsolt kordék, emberekkel dugig tömött, hatalmas páncéldobozok gördülnek fekete színű, tömör anyaggal borított utakon, egymástól egyenlő távolságban vaspóznák nőnek ki a kőkemény, tükörsima talajból, s a karcsú minaretek közül itt-ott csúnya, dísztelen, lélektelen épületek törnek a magasba. Az álombéli törökök pedig teli szájjal nevetnek álmodójukra, testvérként köszöntik, magyar vérüknek nevezik. Egy álomsarokkal odébb lengén öltözött, testes németek csoportja löki félre az útjából az álmodót, megvetően mérik végig, mérgesen taszítják odébb, közben kicsiny, különféle színű szelencéket emelgetnek az arcuk elé, azon keresztülnézve pásztázzák a világot, akár látcsővel a császár tábornokai. Mégsem a megmagyarázhatatlan szelencék, nem is a boszorkányos, önmaguktól járó kocsik, de még csak nem is a levegő súlyos, fojtogató szaga riasztja vissza az éberek közé az álomlátót – az a nyájas testvériesség okozza, amivel álmában a török veszi körül. Nagyot kiált, majd' lefordul a lóról: Uramisten, minő rémlátomás! S ki tudja, nem lesz-é igaz...?
BENE ZOLTÁN
illusztráció: Bálint Endre | A CHARENTONI ELMEGYÓGYINTÉZET LAKÓI
A vers és a jegyzet megjelent a HON A HAZÁBAN című antológiában | Liget, 2014
