Hallgattok, rajzoltjaim,
ecoline-nal foltozott kínai papírjaim,
kínrímeim leheletnyi testű
megesettjei,
de
gyötrődtök, ugye, ti is
a honi meddőhányók alján,
tépett szélűek, reszketeg
antropomorfiák,
és
az éhségsztrájkra kényszeredettek iránti
tettleges szolidaritásban,
a felemás társakkal összesodródó
utcai tüntetésekben
színháznál,
rádiónál, parlamentnél,

a hagyományosan hagymázas nemzeti kaffogás
elleni szembefordulás minden
mozzanatában egyek vagytok velem,
ugye?
Ha azt kérem tőletek,
úgy vágjatok a talmi szerkezet bábokba bújt
működtetőire
csúfondárosan felháborodott pofát,
hogy egyéniségetek értelme is kitetsszék
(legyetek tehát több, mint papír és festék),
megteszitek-e?
Ha ezt, ha így, ha most, ha itt
tényleg próbálnátok,
ha számíthatnék rátok,
megoldás akkor sem volna habogásom,
de valami parányi jó talán,
egy személyes igen,
illúzió
akár, hogy a változás nem reménytelen.

az illusztráció a szerző festménye  |  horgas.org