Eladó lettem, ez igaz, de nem érzem, hogy
elárulnám magam. A munkám nem volt mindig
a hobbim, de addig dolgoztam az ügyön, míg
az lett. Céltudatos voltam, nem téríthettek el
semmiképp. Eladó lettem, bár sosem kóstoltam,
amit árusítok, de aki erre vetődik, feltétlenül
meggyőzöm, hogy igen, ez a legjobb bor, igen,
ez a legfinomabb csokoládé. Ha megkérdezem,

hova tartanak, azt válaszolják, Frankfurtba,
New Yorkba, és egészen jól leplezem, hogy
fogalmam sincs, mi az, hogy Frankfurt, mi az,
hogy New York. Nem szégyellek már arról
beszélni, amit nem ismerek. A hazugság lett
a munkám, ez igaz, de ami velem történt,
távolról sem pálfordulás. A minap egyébként
megmutattam valakinek az utat Damaszkuszba –
induljon el a földszinten, csak egyenesen, akkor
útlevél-ellenőrzés, és onnan megint egyenesen.
Röpke rosszérzés fogott el akkor, ez igaz,
a légies levertség, ami mindenkit meglegyint
néha, aki repülőtéren dolgozik, és sosem ült még
repülőn. De különben jól vagyok. Kidolgozom
a lelkem, mint egy izomcsoportot, és érzem,
napról napra javulnak a referenciáim. Ha
megkérdezik, mit csinálok, van mire hivatkoznom.

fotó | 500px.com

Németh Bálint írásai a blogon | Németh Bálint írásai a Liget folyóiratban