Középre teszem a nagy zsámolyt.
Nem tudom meddig, miért és
hogyan, az ígéret kevés,
                 fél fogamra sem elég.
                 Velem is számolsz?
A gond, a baj, a munka megvár!
Kiáltani (hol vagy?) nincs torok.
Ha úgy lesz, majd én is kidobok
ezt-azt, mindent. Készül a leltár.

A pitypangok: pöttöm léghajók,
kontyos lampionok – elúsztak,
a nap is kiforog most a képből.
                 A szőlőkarók
visszavonják árnyékukat,
a kerítésen három varjú ül.
Zúzmarás falra tapad a fül:
rekedt suttogás, benne kutya
ugat. Más támpont, segítség
                 nincs.
Jeges tócsák tükrét kerülgetve,
hazajár a tél, eljön az ünnep.
Ints, ha kezdődhet a havazás.

Búth Emília írásai a blogon | Búth Emília írásai a Liget folyóiratban