Csaknem négyszáz évvel Johannes Kepler halála után a NASA a tudós csillagász emléke előtt tisztelegve bocsátotta fel a Kepler űrtávcsövet, aminek célja a Földhöz hasonló bolygók keresése galaxisunkban.

Kepler kitágította látóterünket és „elhelyezte” a Napunk körül keringő bolygókat – vagyis megadta mozgásuk tudományos magyarázatát, s ezzel elindította az egyik legfontosabb szemléleti változást.

A Kepler űrtávcső most megtalálta az első valóban Föld-szerű égitestet egy idegen csillag körül. A csillag kissé halványabb napunkénál, a Föld-szerű kísérő pedig kissé közelebb kering körülötte és kissé nagyobb, ám a különbségek ellenére – és ez a lényeg! – saját csillagának lakható zónájában kering. Felszínén – úgy tűnik – folyékony halmazállapotú víz lehet!

Miért tartom ezt nagy jelentőségűnek? Mert mára a Kepler űrtávcső 2300 bolygót fedezett fel, ezek csaknem tíz százaléka Föld-szerű és mind-mind idegen csillag körül kering. Bolygónk (és napunk és naprendszerünk) tehát nem kiválasztott, hanem – mondhatni – átlagos hely galaxisunkban, a földi értelemben vett lakhatóságot tekintve is.

A felfedezéssel az exobiológia és planetológia új távlatokat kapott, különben is egészen új tudományok vannak kialakulóban. Igaz, tudásunk és ismereteink robbanásszerű fejlődése várható, s bár csillagászati értelemben bolygótestvérünk közel, mindössze hatszáz fényévre van, egyhamar mégsem fogunk odautazni. De szemlélői lehetünk csodás feltárulásának, és bizony kimondom: küszöbön az idegen, nem Föld-típusú élet felfedezése is.

Bolygóközi értelemben a legizgalmasabb és legfelemelőbb időszakban élünk.