WORLD PRESS PHOTO 2012 Ütöm a dobot. A vízesés morajával együtt szól.Egész évben erre várok.Bátyám és társai egy zarándoknőt cipelnek.Lóbálják, maguk felé emelik,már sokat ittunk mindannyian,egyre közelebb kerülünk hozzá, hogy megidézzük Szűz Máriát.Az asszony vad…

HAGYMALEVELEK Öcsémuram, olyannyira hiába várok levelére, hogy azt kell hinnem,  haraguszik szegény nénjére, vagy ami rosszabb, túszul ejtették valahol, vagy talán nincs is az élők sorában? Néha már arra  vetemedem, hogy kételkedni kezdék a Ked, sőt, a magam…

Vigasztalanul zuhog az eső. A bevásárlópiac csütörtök délutáni forgalma is megsinyli; az ődöngő, szatyrot cipelő, kockás táskát vonszoló nézelődők a hidegfront zuhéjára úgy csomagolják magukat fóliába, mint a kínai fehérneműárusok saját portékáikat. A szőlők,…

Ritkaság, amikor költészet, zene és látvány egyszerre bűvölődik fel. Amikor a múzsák összekacsintanak, és együtt ajándékozzák meg a Szerencsést. Illyés Gyula ritkábban idézett verse, A boulevard Bourdon-on, újra meg újra szól, muzsikál bennem. Igaz, sok mással így vagyok,…

WORLD PRESS PHOTO 2012 Végy egy jó húsban lévő öreg tyúkot, vágd el minden ízin, törd el csontjait egy mozsárütővel darabokra, végy hozzá egy kis marha- és egy kis borjúhúst. Tedd kevés sóval ne nagyon nagy fazékba, hogy a leves erős legyen; töltsd meg vízzel, tégy hozzá…

WORLD PRESS PHOTO 2012 BESZÁMOLÓ(mérleg és eredménykimutatás) Túl vagyok rajtam. Emlékeztek még? Elkönyveltetek,akár egy jelentéktelen tételt, de végig sejtettem, hogytöbb vagyok. Több, mint követelések és kötelezettségekegykedvű lajstromozója, mérlegösszefüggések,…

WORLD PRESS PHOTO 2012 Utólag úgy gondolom, ha ott helyben megölöm, tisztességesebb és jobb lett volna. Ha felfogom, mi történik, meg is teszem. Nem fogtam föl. Álltam, akár a Bálám szamara (ki a csuda is volt az a Bálám?). Csak napok múlva értettem meg az egészet. Apró kis…

Igaz, régen volt, de mégiscsak megesett, hogy hétvégéken rózsaszín babakocsiban tologattam csemetémet – körbe-körbe a tágas lakótelepen. Életem legboldogabb, leginkább kiegyensúlyozott korszakában. A sima utakon zökkenés nélkül guruló apró kerekek hangja minden gondot…

HAGYMALEVELEK Édes Kelemenem! Nem várok tovább a Ked válaszára, hanem íráshoz látok, mert meg kell osztanom valakivel emlékeim terhét, mellyek – mint előző izenetemben írtam –  ólomsúllyal nehezednek rám, megfúlok, ha ki nem beszélem őket, még azon áron is, hogy ezekről…

WORLD PRESS PHOTO 2012 (Egy Darcy Padilla fényképhez) Mi kell neked, Garfield? - kérdi lusta kedvencét Jon, a gazda.Etess, szeress! – feleli foghegyről a filozófus macska. Két szóban egy világ. Megrázó bölcsesség, mert egy kis embernek ugyanennyi elég! Hogyha gyerek lenne,…

A politika művelésének egyik lényeges feltétele mindig is a látszat iránti fogékonyság, és a látszat nyújtotta előnyök kiaknázásának képessége volt. Már Macchiavelli is úgy véli, a fejedelemnek nem szükséges az emberség, a hűség, a nyíltság és kegyesség erényeivel…

WORLD PRESS PHOTO 2012 Luchador vagyok, nem pankrátor, a Ramón a hátam mögött, az is, hiába mondogatják mostanában, hogy Mickey Rourke, meg pankrátor, azok nem igazi szamurájok, akkor már inkább Forest Whitaker. Mexikóban is van mozi. Na de Ramón meg én, mi igen, mi vagyunk az…

A Budapesti Fesztiválzenekar kortárs zenei esteket indított A jelen zenéje, a zene jövője címmel. A szeptember 20-án a Millenáris Teátrumban rendezett első kon­certen Eötvös Péter, Steve Reich és Ligeti György egy-egy kompozíciója került műsorra. Az elmúlt évszázadok…

HAGYMALEVELEK Kedves Atyámfia, Kelemen Öcsém! Oly régóta nem váltánk levelet egymással, hogy Ked – ha ugyan még megvan – akár azt is hihette szegény nénjéről, hogy azóta már Charonnal ladikázik. Hát ha ezt vélte, beletrafált az igazság kellős közepébe, mert én már ott…

  VÉLETLEN HELYEK Pietro Spirito Trieste é un’altra című könyvében idézi Alessandro Marzo Magno-t, aki szerint a monarchiabéli Triesztből (egészen pontosan a város Habsburg lelkületéből) eltűnt, ami a legjobb volt, és megmaradt, ami a legrosszabb. Eltűnt ugyanis a Habsburg…

Reggelenként – ha történetesen épp nem kell elrohannom sehová – mostanában A Képek Könyvének verseit olvasgatom. Kint a teraszon már nem éget, jólesik a reggeli napfény; a fecskék a szemközti villanydróton gyülekeznek, és az örökké éhes verebek a terebélyes loncbokorra…

A vér keskeny patakja körbefolyta az ágyat, beleragadt a vajsárga padlószőnyegbe és lassan, alig láthatóan egyre sötétebbre barnult. A nyomozó figyelte, ahogy percről percre változik, míg villog a fotós vakuja és a helyszínelők ujjlenyomatokat keresnek, sötétebb lett, mire…

Szeretem az ilyen napokat, amik csak úgy elmúlnak, minden különösebb jel nélkül; amikor nem a lázas tevékenységek szabják meg az időt, hanem a fátyolos égen észrevétlen lomhán úszik át a nap, és egyforma fénnyel dereng a hajnal és az alkony. A meghatározhatatlan napokat,…

A könyvtáros szép ívű mozdulatát megakasztja az éles hang: csörög a telefon. Az asztalra pillant. Nincs mese, föl kell venni. Ez a baj a mobillal: az ember látja, ki hívja, s ha olyan valaki, muszáj megnyomni a zöld gombot. A polgármester kimért mondatai kimérik a feladatot. A…

Hét óra előtt tíz perccel a bemondónő leült az asztalhoz. Összerendezte a papírjait, még egyszer átfutotta a legfontosabb részeket, megigazította maga előtt a mikrofont. Pontosan hétkor felolvasta a híreket. A férfi aznap este is fáradtan ért haza a munkahelyéről. Útközben…