Hét óra előtt tíz perccel a bemondónő leült az asztalhoz. Összerendezte a papírjait, még egyszer átfutotta a legfontosabb részeket, megigazította maga előtt a mikrofont. Pontosan hétkor felolvasta a híreket.
A férfi aznap este is fáradtan ért haza a munkahelyéről. Útközben próbált csak a vacsorára gondolni. És végre jó meleg lesz az előszoba! A kocsiban rossz a fűtés, a kormányhoz fagynak az ujjai. Mire levette a cipőjét, már körülötte ugrándoztak a gyerekei, ez jólesett, csak ne visítoznának olyan hangosan... széthasad a feje...
A bemondónő szerette nézni a családokat, ahogy összegyűltek a nappaliban az ő kedvéért, és figyelték minden szavát. De nem kedvelte azokat a lakásokat, ahol a konyhában, a nagy ricsajban, tányércsörömpölés és vízcsobogás mellett szinte feleslegesnek érezte magát.
Az idős nénik közelebb húzták foteljukat hozzá, hogy jobban lássanak, szerette átható almáspite és dauer illatukat. Volt ideje alaposan megfigyelni a vele szemben ülőket, állta a tekintetüket, csak néha pillantott a lapjaira. Amíg gyerekek voltak a szobában, csupa jó híreket mondott, új hidat avattak a Tiszán, megnyílt a nemzetközi kutyakiállítás. Ez a mai világ nem gyerekfülnek való...
A konyhában már az asztalon gőzölgött a káposztafőzelék. A férfi ugyan ki nem állhatta a káposztát, de nem akarta megbántani a feleségét, hősiesen nekilátott, végül is ehető és meleg.
A csinos bemondónő hátrafésülte gesztenyebarna haját, enyhén sminkelt, s az öltözéke, mint általában a bemondónők öltözéke. Mondták, milyen szép a lába, de az asztaltól az úgyse látszik.
„...Matekból pedig két piros pont, az Enikő meghívott a szülinapjára holnapután…” „a mama telefonált, küldene birsalmát, ha a hétvégén lemennél érte kocsival…” – a férfi szórakozottan hallgatta a beszámolókat, néha válaszolt is, de nem gondolt semmire. Pihent.
A bemondónő múlt hét kedden vette észre a férfit. Barna bőrfotelban ült, emlékszik még a kis zsámolyra is, amire a lábát tette. Ilyen kedvesen még sosem nézte őt senki. Először zavarba is jött, lesütötte szemét, és úgy olvasta a következő hírt, a papírról. Aztán összeszedte a bátorságát, ismét felnézett. A kedves szempár még mindig őt figyelte. Napról napra többet mert: jobban kihúzta magát, s a legszebb mosolyával izgalmas vagy éppen humoros hírekkel szórakoztatta a férfit. Nagyon jól mondott jó híreket. Már alig várta a hét órát, hogy újra láthassa őt. Ültek, és nézték egymást. Meghitt pillanatok voltak. Ő lágy hangon duruzsolt neki, a férfi pedig hallgatta.
A férfi minden este megnézte a meccs előtt a híradót. Egykedvűen bámulta a tévét, nem érdekelte a politika, de úgy tartotta, legyen tájékozott az ember. Újságot ritkán olvasott.
Egy hete látta először, mégis úgy érezte, mintha évek óta ismernék egymást. Héttől negyed nyolcig. Tizenöt perc boldogság várt rájuk nap nap után. A bemondónő bármit megadott volna ezekért a percekért. Boldog volt. A férfi minden mozdulatát ismerte, szerette, még a kis pocakja is tetszett; úgy üldögélt a fotelban, mint egy játékmackó. Jól állt neki a kékes fény, sejtelmesen csillogott tőle a szeme.
A feleség nem kellett volna. Mikor észrevette a férfi karikagyűrűjét, zavartan olyasmit motyogott, hogy a sztrájk még két napig folytatódik, és egy ember Baranyában kiugrott az ötödikről... Másnap látta is a nőt. Ott illegette magát, szaladgált a férfi körül, kettőjük közé állt, úgy magyarázott a férjének. A bemondónő érezte, hogy szándékosan csinálja. El akarja választani őket.
Tíz perccel hét előtt a férfi leült a foteljébe. Unottan kapcsolgatta a csatornákat, kibontott egy sört. A meccs jónak ígérkezett. A kettesen a híradó, aztán lottóhúzás, fél nyolckor pedig a hármason a középdöntő. Szabályos órarend, ez tetszett.
Pontosan hét órakor a kettesre kapcsolt. A bemondónő felolvasta a híreket.
Sikeres tárgyalások Brüsszelben, a csúcstalálkozón, csökkentik a benzinárakat, kiselefánt született az állatkertben... A férfi kortyolt a söréből. A bemondónő mosolygott. Magyar tudóst is jelöltek idén Nobel-díjra... Nyílt az ajtó. A feleség csendben lépett a szobába, a bemondónő jól látta a sötétben is gúnyos mosolyát, ahogy odatörleszkedett a férfi mellé a fotelba. A bemondónőnek elcsuklott a hangja... de csak egy pillanatra, aztán emeltebben folytatta. Több folyó árad, harmadfokú árvízkészültséget rendeltek el, a termőföldek hetven százaléka víz alatt. Tovább romlott a forint, a befektetések veszélyben...
A feleség a férfi vállára hajtotta fejét, együtt nézték a bemondónőt.
Három település maradt áram nélkül a pusztító orkán miatt... újra kitört az Etna! Tüntetés, gyújtogatás Párizs utcáin! Lezuhant egy repülőgép... egy közúti balesetben két ember életét vesztette!
A férfi szeme lassan lecsukódott. Felesége óvatosan kivette kezéből a távirányítót. Felállt a fotelból és lekapcsolta a tévét. Mikor kiment, halkan becsukta maga mögött az ajtót.