Reggelenként – ha történetesen épp nem kell elrohannom sehová – mostanában A Képek Könyvének verseit olvasgatom. Kint a teraszon már nem éget, jólesik a reggeli napfény; a fecskék a szemközti villanydróton gyülekeznek, és az örökké éhes verebek a terebélyes loncbokorra…