FÉNYCSÓVA LOBBANT Elapadtak az éj vizei, zajtalan lefutott a sötétség,óriás medre kihalt, kopárlik fakóan a föld,de kiállt már az égi zsiliphez a nagy vizimolnár, a hajnal,szőkén szökken a fény, göndörödik sok gömbölyü hulláms zuhogva égig tellik, feszül a boldog meder -…

Vajon miféle forradalom tudná fejünk felől eltörölni a dolgok rémuralmát? Mert a régi tirannusok ellen vagy fölkelt a nép és szépen felkoncolta őket, vagy új és idegen hatalmak söpörték el a föld színéről a korábbi urakat, akik egytől egyig tudták, mi a dolgok rendes…

A nemlétező, és még inkább a kimondottan lehetetlen dolgok: képzeletbeli városok, mágikus tárgyak, mitikus szörnyetegek megjelenítése mindig kedvelt elfoglaltsága volt a művészeknek: mintha a nonszensz világok sokaságában időnként jobban is tájékozódnának, mint a józan ész…

Emlékszem, micsoda misztérium volt számomra kezdetben, ahogy a kéziratból gépelt változat született; milyen izgalommal vártam mindig, hogy a gondosan javított-átfogalmazott, nemritkán tucatszor is letisztázott sorok, mintegy tőlem függetlenítve magukat, az írógéppel írt,…

Az új éra beköszönte immár minden kétséget kizáróan tény. Az információs társadalom eljövetelének mi sem lehet ékesebb bizonyítéka, mint azok a hírek, amelyeket feleségem erdélyországi szülőfalujából kaptunk a minap. Kis falu ez Erdély szívében, mindentől távol és…

Két éve, Rómában, egy esős és szürke novemberi délelőttön, amikor életemben először sétáltam a Tevere partján, leginkább a megfakult lombú platánok alatt kanyargó folyót néztem, és a túlparton zárkózottan sorakozó reneszánsz palotákat. Az Angyalvár felé közeledtem,…

Ez ismét azon dolgok egyike, amelyekkel szemben rendre alulmaradok. Alighanem mindenki ismer efféle „vakfoltokat”, amikkel sehogyan sem képes zöldágra vergődni, már ha egyáltalán megpróbálkozik vele; ezeket a helyzeteket kellő önismerettel már messziről kerüli az ember,…

LIGET folyóirat | 2013. január A képzelem sokszor játszott vele ilyen csalfa játékot, egész történeteket színezett ki magában, meghamisított végrendeletről, ügyvédi ármányról, olyanféle bonyodalmakról, mint amelyekről az általa annyira kedvelt Dickens regényeiben olvasott.…

Merő véletlen volt, hogy ugyanazon a napon olvastam Ács József remek esszéjét a Ligetben és egy rövid hírt, amely az internetes portálok szokásos tálalásában úgy festett, mintha legalábbis Philip K. Dick nyúlt volna át a másvilágról, hogy némi illusztrációval szolgáljon Ács…

A törvényszerűség, amelyre az évek hosszú során felfigyeltem, általános érvényűnek ugyan nem mondható – legalábbis abban az értelemben nem, ahogy egyetemes például az energiamegmaradás törvénye, vagy Arkhimédészé –, de a dologban kétségkívül fölfedezhető bizonyos…

Most, hogy utánagondolok, megvan már tizenöt éve. A könyvtárban rengeteg szebbnél szebb albumot találtam a kínai festészetről. Vagy ha rengeteget nem is, mindenesetre sokkal többet, mint amennyit valaha egy helyen láttam addig. Akkoriban ezeket a csöndes távol-keleti képeket sokkal…

A politika művelésének egyik lényeges feltétele mindig is a látszat iránti fogékonyság, és a látszat nyújtotta előnyök kiaknázásának képessége volt. Már Macchiavelli is úgy véli, a fejedelemnek nem szükséges az emberség, a hűség, a nyíltság és kegyesség erényeivel…

Reggelenként – ha történetesen épp nem kell elrohannom sehová – mostanában A Képek Könyvének verseit olvasgatom. Kint a teraszon már nem éget, jólesik a reggeli napfény; a fecskék a szemközti villanydróton gyülekeznek, és az örökké éhes verebek a terebélyes loncbokorra…

Szeretem az ilyen napokat, amik csak úgy elmúlnak, minden különösebb jel nélkül; amikor nem a lázas tevékenységek szabják meg az időt, hanem a fátyolos égen észrevétlen lomhán úszik át a nap, és egyforma fénnyel dereng a hajnal és az alkony. A meghatározhatatlan napokat,…

Negyven felülés. Mármint napi negyven felülés. Állítják, az segít. A dolog veleje ugyanis a rendszeresség: az ember megcsinálja a napi negyven felülést, húsz fekvőtámaszt, és minden el van boronálva. A lényeg, hogy nem szabad egyetlen napot sem kihagyni. Ebből már tudom, hogy a…

A vallástörténeti és kultúrantropológiai szakmunkák rendszerint már a bevezetésben foglalkoznak a szent tér és a szent idő fogalmával. Hogy „az archaikus gondolkodás” vagy a „természeti népek” számára a világ korántsem olyan homogén és töretlen, mint nekünk – akik…

Két állomás közt, a vonaton félálomban, vagy esténként, elalvás előtt az utazó jobb híján osztályozza a benyomásait. A tájat, amelyen áthaladt, az embereket, akikkel találkozott. Az osztályozás alapja sokféle lehet, a legegyszerűbb bináris besorolástól (tetszett / nem…

Amikor megérkezem, a választási plakátok először fel sem tűnnek a görögországi utcákon – valahogy  belesimulnak abba a folyamatos üzenetáradatba, amellyel amúgy is bombázzák a nagyvárosok lakóit falragaszokon, buszokon, digitális kijelzőkön. Ezek nem reklámok, hanem a…

Szerettem volna elolvasni Italo Calvino regényét, amely a következő, különös címet viseli: „Ha egy téli éjszakán egy utazó...” Azt hiszem, minden mást olvastam már Calvinótól, ami magyarul megjelent, és bibliográfiámat ezzel a könyvvel akartam teljesebbé tenni; ezen…

Templomos lovagok talpig páncélban, Aquitániai Eleonóra szarkofágja, kelta kőkeresztek, a Szent György-szobor Kolozsvár főteréről, Michelangelo Dávidja, a sevillai katedrális gótikus kapuzata és Traianus győzelmi oszlopa kettévágva, hogy elférjen a mennyezet alatt. Közöttük…