A képzelem sokszor játszott vele ilyen csalfa játékot, egész történeteket színezett ki magában, meghamisított végrendeletről, ügyvédi ármányról, olyanféle bonyodalmakról, mint amelyekről az általa annyira kedvelt Dickens regényeiben olvasott. (BÍRÓ ZSUZSA | Tündérváros) >>>
A rózsát a kurszalon parkjában törte le neki dédapám, és a csók is ott esett meg; mindkettőt a rajtakapás kockázata tette felejthetetlenné. Első látásra sustorogta dédanyám a koporsóban kinyújtóztatott halottnak, tudd meg, első látásra beléd szerettem. (JÁMBORNÉ BALOG TÜNDE | Sóbálvány) >>>
A legtöbb hagyományos értelmezés szerint a világ „férfi“ és „női“ jellege, földi és égi, állam és vallás feszül egymásnak, csakhogy Antigoné alkata, szerepe bonyolultabb, semhogy az egyik „oldal“ legyen. Gondoskodásával, szelíd-konok feladatvégzésével megakasztaná a könyörtelen elrendelést, s ezzel vadabbul lázad az istenek, mint Kreón ellen. (LEVENDEL JÚLIA | A gondoskodás végzete) >>>
Dini bá felvonja ősz szemöldökét, de a szeme vidáman csillog, mikor azt mondja, hogy mindig ezzel jössz, édes fiam, már rajtad röhög az egész reptér, de akkor legalább mondd meg végre, legalább nekem, hogy micsodák is ezek valójában. Angyalok talán? (KAPITÁNY MÁTÉ | Manga terminál) >>>
Az egészen közeli, csak az arcot és felsőtestet mutató, a környezetet alig jelző beállítások, a töredékes, néhány szavas párbeszédek, a társadalmi csoportok egymás melletti, de nem együttélésének bemutatása mind azt érzékelteti, hogy ezek az emberek nem képezik a többségi társadalom részét, csak a szükséges mértékben és meglehetősen bizonytalan szálakkal kapcsolódnak hozzá. (SARLÓS GÁBOR | Csak a szél, vagy ennél több?) >>>
