Sötét, viharos éjszaka. Az eget a villámok zsákvarrótűi öltögetik. A beton aprókat pukkan, az autók csúszkálnak a nedves flaszteren, akár a jégkockák, és a neonreklámok alatt esernyők virágai bomlanak ki.

Egyszerre megszaporodik a sarkokon álló rendőrök, egyéb hivatalos (karszalagos, jól látható mellényt viselő, jelvényes) személyek és kevésbé illetékes, fontoskodó lótifutik száma; a külső kerületeket járőrautók reflektorcsóvái pásztázzák. A fokozott karhatalmi jelenlét indokolt ugyan, a sötétség leplébe burkolózó bűnözők megfékezését szolgálja, vagyis a lakosság érdekében történik – mégis épp a lakosokat ijeszti a marcona alakok felvonulása.

Kis csapat lopakodik elő egy kapualjból! Arcukat kendővel, mélyen lehúzott baseball sapkával takarják. Szervezettségük összeszokottságra és céltudatosságra vall. Nem szórakozni vágyó fiatalok vagy labdarúgó mérkőzésről hazatérő szurkolók, az biztos; nem betörőbrigád, amely, kihasználva a közelgő vihart, nagyszabású akcióra készül. Nincsenek sokan, viszont mindegyikük alaposan felpakolt. Műanyag vödreikben virágokat látni: nejlonzsákokat, ásókat, kapákat, sőt, locsolókannákat is visznek – szemlátomást alaposan felkészültek; és gondosan kerülik a rendőrök fénycsóvacsapdáit.

RETRO-LIGET
 

Liget 2004/5  |  Csajka Gábor Cyprián - MÍGNEM A FÖLDBEN FÖLDET ÉRT

Ezerkilencszázhetvenegy június tizenegyedikén, hajnali öt órakor megtagadtam a földet.
El akartam hagyni a földet, nem akartam többé a földön élni, járni a földön, sem a földből való földön, földeken, sem pedig a hanyagul földnek nevezett lentiségeken: aszfalton, murván, szőnyegpadlón, lakkozott parkettán, repedezett, öreg linóleumon, kővé halt lávatüzeken és kővé halt őstengereken, mert rútnak láttam a föld arcait, álarcait, tekintetének kegyetlen, vénséges ráncait, mert úgy éreztem, megtagadott a föld, s nekem nincs többé helyem a földön.

Azon a hajnalon még szabadságtalan korú emberlény voltam, úgynevezett kamasz. A földön feküdtem, a szobámban, „egy szoba földjén”, a lakkozott parkettán, melyre pokrócot terítettem, arra egy lepedőt; jógáztam, erős voltam, szívós, szabad, nyugodt, fegyelmezett, és nagyon-nagyon szomorú. Vér szerinti feljebbvalóim elvették, eltiltották tőlem az Egyetlen Földet, egy öregasszonyt, aki fölnevelt.

őszi fák ti őszi fák
olyan csupasz a világ
följajdul sok száraz ág
az ember az égbe lát
múlás-szagú az avar
szálltában hal el a dal
esőcsepp-szemeivel
bámul vádolón az ég
hiába vagy halni kell
sehol sincsen menedék

Világrendszer,
tudom,
de ami a hely és az idő
nemzeti zsákjában belőle körülkerít,
a kész helyzet riadalmát hozza rám,
már itt is van és
a bejáratott kilátástalanság ablaktalanjába lök,
ha belegondolok,
hogy mit tehetne
az ember ellene,
netán szellemes szórakosgatással mire mehetne
ha megint, mégis
publi
ciszti
kálni
óhajtana,
mit mondana, magán kezdené-e,
miként leplezné le

Információs korszakban, információs társadalomban élünk: az elmúlt körülbelül 15 évben az információszerzés összehasonlíthatatlanul gyorsabb és olcsóbb lett, mint korábban. Igaz, harminc évvel ezelőtt volt e-mail, amikor még az Internetet sem ismertük, csak kevesen használták és szörnyű lassan működött. Emlékszem, mennyire örültem, amikor a 1200 bit/sec modemről áttértem a 2400 bit/sec-re. Ma már a megszokott sebesség 10 megabit/sec, így a továbbítható információmennyiség megsokszorozódik.

KÖNYVEK

Az étel és az írott szó közötti kapcsolat évezredek óta közhelyszámba megy: már szegény Ezékiellel is könyvtekercset nyeletett le az Úr, amikor prófétai feladatra akarta kiképezni. Tudunk mágikus formulákról, amelyeket az antikok kevés vízzel vettek be, mint mi a tablettát. A híres gnosztikus kódexekre valami füles edényben találtak rá Nag Hammadi közelében, és ha nem tévedek, a holt-tengeri tekercsek is cserépkorsókban rejtőztek, mintha drága olaj, vagy jóféle bor volnának. Miért, milyen elméleti alapon tekinti az emberiségnek legalábbis egy része a táplálékkal egyenlőnek a könyvet?

Nagyon rossz napom volt. Semmi sem sikerült. A mondabeli Midasz király arannyá változtatta környezetét, én romba döntöttem. Délután négy órakor indultam, hogy felkeressem rég nem látott rokonaimat az ország északi szegletében. Hangulatomon a pocsék őszi nap szélhordta esője sem javított.

Egy órai autózás után arra lettem figyelmes, hogy romlik az út állapota, összemennek a házak. Az egyik szakaszon reflektoroznom kellett. Lassan haladtam a sötétedő, hideg estében. És eltévedtem. Az út véget ért. Tüskebokrok, szél szaggatta akácfák és fekete göröngyökből összetapadó dombok vettek körül. Az eső viszont elállt.

RETRO-LIGET
 

Liget 2004/12  |  Szentgyörgyi Zsolt - MADÁRTEJ

Egész nyáron megjátszott lelkesedéssel ültünk az íróasztalok mellett, mintha nem akarnánk meghazudtolni az irodavezető várakozásait, és már egészen hozzászoktunk, hogy reggeltől estig székben végződjön a testünk, akár egy barbár mitológia mellékszereplőinek. Helyhez kötöttségünknél fogva az irodavezető könnyűszerrel rajtunk tarthatta szemét, és elvárta, hogy fenntartsuk a látszatot, amit a vállalat hírneve megkövetelt. Kérlelhetetlen szigorának eredménye azonban mégsem tölthette el teljes megelégedettséggel, mivel a nyár, mely némiképp az ő ügyét szolgálta, lassan véget ért, és ezzel párhuzamosan, az őszi időszakkal járó fokozatos változások egyre inkább eluralkodtak a külvilágban és az irodaház termeiben egyaránt.

Napról napra nehezebben tudtuk elvégezni a ránk bízott feladatokat. Az ügymenet szálai folyton összekeveredtek a fejünkben és a kezünk között. Állandóan valami ürügyet kerestünk, hogy odagyűlhessünk a kályha mellé, amin a feketekávé melegedett, és kibámultunk az ősztől piszkos ablakon. Odakint addigra a nemrég még oly ragyogó égbolt fejtetőre fordított tóvá alakult át, melynek zavaros vizei egészen aláereszkedtek és a háztetők gondoláit mosták. Már-már attól lehetett tartani, hogy az odafent élő halak eltévedt, csonthideg nyájai fennakadnak a vízbe lógó kémények között.

fotó | the Atlantic

RETRO-LIGET
 

Liget 2006/9  |  Ács József - A FOLYAMATOS APOKALIPSZIS

 
A főáramon kívül formálódó történelemszemléleteket, ahol másutt vannak a hangsúlyok, mint megszoktuk, gyakran egyszerűen összeesküvés-elméleteknek nevezik a nyilvánosságban. Ezzel a csúsztatással kívánják érzékeltetni, hogy pusztán víziókról és fantazmagóriákról van szó. Mivel egy összeesküvés-elmélet saját rendszerén belül éppoly cáfolhatatlan, akár a szolipszizmus, amit mond, tulajdonképpen érdektelen, hangzik a vád. Hiszen belülről nézve nyilván minden támadás, minden cáfolat és ellenvélemény az összeesküvés része, a bizonyítékok hiánya a bizonyítékok eltüntetésének bizonyítéka, és így tovább.

fotó | Révész Tamás

Ahogy
ezeket az adriai fövenyen gyűjtött kagylókat,
az arcélek, szemek, szájak, holdas lények
igéző rajzolatait
fekete tollal továbbhuzigáltam és
finom, Van Gogh márkájú olajfestékkel kipingáltam,
hőálló ezüsttel villogóra vadítottam,
egyszerre csak azon kaptam magamat,
elgondolom,
milyen mulatságos volna,
ha kézműveimet visszahajigálnám
a tengerbe, s valaki-akárki véletlenül
megtalálná, kihalászná, s hökkenve nézné,
csak nézné, mi ez;

pattanások faggyúcseppkövei közé
beékelődött szabályos téglalap
gyászfekete szemüvegkeret
savószínű szem pislog mögötte
ötvenéves férfi simítja hátra kóchaját
vörös bőre mint a kalapált bronz
anyagcserezavar következménye
fekete cipőben sötétkék pulóverben áll
biztonsági őr lett belőle
ez a legférfiasabb szakma

RETRO-LIGET
 

Liget 2004/9  |  Horgas Judit - VÉR, AZ NINCS

Ez nem az én képem. Az a gyerek nem én vagyok, és az öreg sem a nagyapám, és fogalmam sincs, miért dugják az orrom alá, ha egyszer nem az enyém. Hogy a lakásomon találták? Lehetséges. Valaki talán otthagyta, kiesett a zsebéből, vagy meg akarta mutatni és ottfelejtette, mit tudom én. Életemben nem használtam ilyen fűrészt, amihez két ember kell. Rendes kézifűrészt igen, meg azt a kis vacakot technikaórán, amiben elpattant a vékony penge, ha erősebben húzta az ember. A nagyapám aranycsillámos varázsfűrészéhez pedig soha nem nyúlhattam.

A nagyapám bűvész volt, pontosabban vándormutatványos, illuzionista, és csak ő hívta varázsfűrésznek az aranycsillámost, de én sokáig elhittem, hogy igazán szétvágja azokat a rózsaszín flitterruhás lányokat, akik mosolyogva léptek a színpadra. Két-három évente új lány jött, a régiről többé szó sem esett, csak én töprengtem éjszakánként, hogy talán nem sikerült a mutatvány, és Ida (aki különösen kedves volt hozzám), vagy Gitta (akinek nagy, vörös orra volt, és folyton szipákolt), vagy Nusi (akinek nem tudtam az igazi nevét) szétfűrészelve hever valamelyik nagy ládában. Néha még az is eszembe jutott, hogy a nagyapám valamikor régen az anyámat is szétfűrészelte, azért kell velük laknom egy rozzant cirkuszkocsiban.

GöMBHaGYMa | 2. kérdés | szeptember 4.

A második gömbhagymát a TE PILLANAT című kötet SZERZŐjének egyik írásánál találja.

Folytatódik a Liget internetes játéka, a GöMBHaGYMa!
 
Feladványokat teszünk közzé, amelynek segítségével megtalálhatja
a LIGET Műhely internetes felületein az elrejtett GöMBHaGYMa képet.

A játékban résztvevő oldalak:
liget.org | ligetmuhely.blog.hu | szitakoto.com | szitakoto.blog.hu
www.facebook.com/liget.muhely
 
Ha megvan a kép, olvassa el az ott található írást, és tegyen egy újabb hagymahéjat a gömbhöz: olyan irodalmi idézeteket, képzőművészeti alkotásokat, zeneműveket várunk, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az adott íráshoz.
 
Töltse fel az idézetet, képet vagy linket facebook-oldalunkra,
www.facebook.com/liget.muhely
vagy küldje el e-mailben a ligetringlispil@gmail.com címre.

Ha szükséges, fűzzön hozzá rövid magyarázatot!

A legszellemesebb, legszínvonalasabb hagymahéjak beküldőit megajándékozzuk!

SZÍNEK

Azok voltak aztán a vadászatok! És az igazi terítékek: negyven fürj, huszonhét fácán, tizennégy fogoly! Micsoda kutyám volt, fiam, állta a vadat, akár napokig is, sárban-vízben, hóban-fagyban, egyetlen pisszenés nélkül. Engem lesett, az én vezényszavamra várt, odahozta nekem a világ végéről is, bármi volt a zsákmány. Úszott, mint a hal, ugrott, mint a zerge, mászott, mint a mókus. Mutattam már fényképet róla? Nyomorultul múlt ki szegény, magam lőttem le, ne szenvedjen. A fenébe ezekkel a korcsokkal, micsoda vakarcs, mi ez, patkánnyal keresztezett macska? Asszonyom, ha nem bírja a megjegyzéseket, tegye zsebre a kutyáját! Ez van, látod, fiam, neveletlenek, mint a gazdáik. Uram, maga is vigyázhatna, nézzen a lába elé, ne bámészkodjon, mert előbb-utóbb egy galamb belepiszkít a tátott szájába!

AZ ELŐADÁSOK
szeptember 21. | Shakespeare kora és élete
szeptember 28. | Az Erzsébet- és Jakab-kori színház
október 12. | III. Richárd
október 19. | Romeo és Júlia
október 26. | Szentivánéji álom
november 9. | Hamlet
november 16. | Othello
november 23. | Lear király
november 30. | Macbeth
december 7. | A vihar

időpont: mindig szerda, 18–19 óra

Tollászkodnak a sárga-lombú fák
nyúlik az árnyék gyűlik mélyül
személyesül a kép
hívószó varázsige
lássuk babám
parázslik-e
még a tűz a táltos-étető
szeptemberi este
harangot önt
patkót veretne
ősz szálait vedli mintha volna
az ég

illusztráció | a szerző nyirkája

Búth Emília írásai a blogon | Búth Emília írásai a Liget folyóiratban

GöMBHaGYMa | 1. kérdés | szeptember 1.

Az első gömbhagymát a TÉVÉZÉSről blogot író SZERZŐnk egyik írásánál találja.

Elindult a Liget új internetes játéka, a GöMBHaGYMa!
 
Feladványokat teszünk közzé, amelynek segítségével megtalálhatja
a LIGET Műhely internetes felületein az elrejtett GöMBHaGYMa képet.

A játékban résztvevő oldalak:
liget.org | ligetmuhely.blog.hu | szitakoto.com | szitakoto.blog.hu
www.facebook.com/liget.muhely
 
Ha megvan a kép, olvassa el az ott található írást, és tegyen egy újabb hagymahéjat a gömbhöz: olyan irodalmi idézeteket, képzőművészeti alkotásokat, zeneműveket várunk, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az adott íráshoz.
 
Töltse fel az idézetet, képet vagy linket facebook-oldalunkra,
www.facebook.com/liget.muhely
vagy küldje el e-mailben a ligetringlispil@gmail.com címre.

Ha szükséges, fűzzön hozzá rövid magyarázatot!

A legszellemesebb, legszínvonalasabb hagymahéjak beküldőit megajándékozzuk!

Az 1. nap nyertese: CSŐRI ÁGNES

Nem a semmi szó jelentésén vagy jelentéskörnyezetén elmélkedem, nem vagyok nihilkutató, de érzékelem – bizonyára mindannyian –, hogy egyre felületesebb életünkben milyen elképesztően fontos szerepe lett. A felnőtt–tinédzser kommunikációban különösen gyakran és a legváltozatosabb kontextusokban jelenik meg.

– Mi történt a suliban?
– Semmi.
A válaszadó nem enged bepillantást a maga rendszerébe – ezzel nincs mit kezdeni. És amikor a kérdezett a valóságnak megfelelően válaszol?
– Mit csinálsz?
– Semmit.

RETRO-LIGET
 

Liget 1998/2  |  Kováts Albert - AZ ÚJLAKI MOZGÓ

Nem tartottunk még a század közepén, amikor egy délután, a szobába beömlő fényben apám az inváziót magyarázta. Ebből aztán az lett; hogy szerinte karácsonyra itt lesznek az oroszok. Az értesülések szerénysége ellenére el tudtam képzelni, milyen is az, amikor a rengeteg hadihajóból sok katona meg tank jön ki Normandia partjainál, de az oroszokról tisztázatlan képeim voltak.

Nem lepett meg apám, amikor szokott higgadtságával vázolta a közeli jövőt, de engem jobban nyugtalanítottak a vérengzőnek mondott oroszok. Minél közelebb értek, annál vérengzőbb hírük kelt. Különösen az a híresztelés borzasztott el, hogy a nőknek levágják a mellét. Szenvedélyes plakát- és röpcédulaolvasó voltam, és nem tudtam apám nyugalmát saját szorongásommal összeegyeztetni.

Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dúlásban.

Mikor mindenek vesznek, tűnnek,

Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,

Tarts meg csodának avagy bűnnek.

Mikor mindenek futnak, hullnak,

Gondoltam: drága, kicsi társam,

Tarts meg engem igérő Multnak.

(Ady Endre)