pattanások faggyúcseppkövei közé
beékelődött szabályos téglalap
gyászfekete szemüvegkeret
savószínű szem pislog mögötte
ötvenéves férfi simítja hátra kóchaját
vörös bőre mint a kalapált bronz
anyagcserezavar következménye
fekete cipőben sötétkék pulóverben áll
biztonsági őr lett belőle
ez a legférfiasabb szakma
hős aki csak néz a mozdulatlan idő tátongó torkába
néz bele és tűri hogy le se nyeli ki se köpi őt
miként Jónást a cethal
görbe karjait hátrafonva strázsál
két szeme két üres cső
mered előre
mögötte gabalyog a
temérdek újdonság tegnapelőttről
nem érdekli mit őriz fogalma sincs
aki tengerész a tengert meg se látja
áll mint a cövek
járdába csavarozott parkolóóra
rozsdamentesen hallgat
az egyenletes neonfényben
nincsenek se órák se évszakok
neki a lények szalmakutyák
neki a nyüzsgő pláza néptelen
mint az éjszakai égbolt
oly fénylő és kietlen
végtelenbe nyúló semmi
marsbéli táj
porzó homokpusztaság szélén
áll mint tengerparti szikla
ha közel mennél hozzá
látnád a sok rücsköt-göcsörtöt
ilyen lehetett a föld mielőtt
megjelent rajta az élet
foto | 500px.com
Ács József írásai a blogon | Ács József írásai a Liget folyóiratban