Retro-Liget | Ács József - A FOLYAMATOS APOKALIPSZIS

2011. szeptember 11. - Ligetlakó

Liget 2006/9 | Ács József - A FOLYAMATOS APOKALIPSZIS

A főáramon kívül formálódó történelemszemléleteket, ahol másutt vannak a hangsúlyok, mint megszoktuk, gyakran egyszerűen összeesküvés-elméleteknek nevezik a nyilvánosságban. Ezzel a csúsztatással kívánják érzékeltetni, hogy pusztán víziókról és fantazmagóriákról van szó. Mivel egy összeesküvés-elmélet saját rendszerén belül éppoly cáfolhatatlan, akár a szolipszizmus, amit mond, tulajdonképpen érdektelen, hangzik a vád. Hiszen belülről nézve nyilván minden támadás, minden cáfolat és ellenvélemény az összeesküvés része, a bizonyítékok hiánya a bizonyítékok eltüntetésének bizonyítéka, és így tovább.

fotó | Révész Tamás

A gyakorlatban azonban nem minden összeesküvés-elmélet kering effajta lázas circulus vitiosusban: megelégszik a maga igaznak vélt bizonyítékaival. Legfőképpen pedig nem minden történelemszemlélet vezethető vissza egy összeesküvés-elméletre: ez a kifejezés inkább csak a verbális megsemmisítés szerencsétlen eszköze.

Emlékszünk-e, milyen különös hangsúllyal, milyen büszkén ejtették valamikor azt az eufemisztikus kifejezést, hogy másként gondolkodó? Mára eltűntek a másként gondolkodók: megváltozott a klíma. Aki ad magára, az nem gondolkodik másként: még az egykori másként gondolkodók sem. Másként ma csak hőzöngő fantaszták gondolkodnak, akikre a józan ember legyint…

fotó | the Atlantic

… az összeesküvés-elméletek kritikájának alapkérdése tulajdonképpen az, hogy mekkora távolság van a gyakorlatban a hatalom világa, a hatalom logikája és a hatalmat elszenvedők élete és logikája között. Mennél messzebbre szakad a kettő egymástól, annál több lesz a sztereotípia és annál kevesebb a valódi ismeret. Alulról nézve a fent lévők összeesküvőkké, fentről nézve az alul lévők számszaki-technikai kérdéssé egyszerűsödnek….

A HATÁRKŐ: SZEPTEMBER 11.

Keresve sem találhatnánk jobb állatorvosi lovat az eddig elmondottakhoz, mint a 2001. szeptember 11-én lezajlott eseményeket, és azt, ami lett belőlük. A téma az összeesküvés-elméletek kutatóinak valóságos aranybánya.

Hogy mi történt aznap, pontosan ma sem tudjuk, mert az Egyesült Államok ennek a bonyolult eseménysornak a kutatására, melyben sok ezer ember szörnyethalt, egészen jelentéktelen összegeket fordított: erre a feladatra nagyságrendekkel kevesebbet áldozott, mint amennyit Monica Lewinsky egyetlen emberéletet sem követelő, meglehetősen szűk körű tevékenységének feltárására.

Hír az, amiből hírt csinálnak. A későbbi háborús propagandához tökéletesen elegendő volt, hogy százmilliók nézték végig tucatszor és mindvégig jeges rémülettel az elborzasztó képsort, melyen, mint mondták, a United Airlines 175-ös járata csapódik a Világkereskedelmi Központ déli toronyépületébe, majd azt, amint mindkét felhőkarcoló post hoc ergo propter hoc – látványosan önmagába roskad.

A folytatás a hosszas nyomozás nélkül, pár nap alatt előrántott komplett magyarázat volt, az úgynevezett hivatalos változat, mely az eltelt öt évben a közvélemény nyomására kényszerűen megalakított Kean-bizottság vaskos meghallgatási jegyzőkönyvei ellenére sem igen finomodott: a vizsgálat a legnyilvánvalóbb ellentmondások elemzése elől is kitért. A hivatalos magyarázat azonban arra mindenképpen alkalmas volt, hogy útjára indítsanak belőle egy klasszikus, körbenforgó összeesküvés-elméletet, annak valamennyi kellékével: aki nem hisz a terroristák világ-összeesküvésében, maga is a terroristák közé tartozik. A részletek ehhez képest érdektelenek.

Az amerikai nép meglepve tapasztalta, hogy a kormányapparátus, melytől azt várta volna, hogy minden erejével támogassa az alapos vizsgálatot, sokkal inkább ennek megakadályozására, a bizonyítékok eltüntetésére törekszik. Az ikertornyok összeomlását vizsgáló szakértőket nem engedték huzamosabb időre a romok közé, a törmelékhegyet szigorú őrizet mellett elszállították, az acél szerkezeti elemeket beolvasztották.

A World Trade Center 1-es, 2-es és terrorcsapást nem szenvedett 7-es épületének videofelvételek tucatjain megörökített látványos sebességű öszszeomlása – a fizika elemi törvényei miatt – csak úgy mehetett végbe, ha valamennyi épület szerkezeti magjában szakszerűen elhelyezett robbanótölteteket hoztak működésbe. Erre a kellemetlen és nehezen cáfolható állításra nemigen kíváncsi a bármiből szenzációt csináló nagy nyilvánosság.

Szeptember 11-e eseménytörténete egyébként lázálomszerű olvasmány. A világ legjobban felszerelt légiereje hazai pályán a rutinszerűen betartott kötelező szintidő sokszorosa alatt sem fogta el a levegőben lévő, eltérített gépeket. Ennek okait sem elemzik hosszan hírműsorokban. A terror- és katasztrófaelhárítás erőinek összefogásával és irányításával az elnök még 2001 májusában Cheney alelnököt bízta meg, akit a kritikus nap reggelén titkosszolgálati emberek vittek le egy bunkerben kialakított válságközpontba.

fotó | Révész Tamás

Aznap a légiirányítás és az amerikai-kanadai katonai erők furcsa módon több egyidejű gyakorlatot tartottak. A CIA és a légierő együttműködéséből született szervezet, a National Reconnaissance Office például az AP hírügynökség 2002 szeptemberi beszámolója szerint 2001. szeptember 11-én olyan forgatókönyvet próbált, melyben repülőgép csapódik be a hivatal washingtoni székházába.

Az országos szintű hadműveleti parancsnokságon Montagu Winfield dandártábornok szeptember 10-én arra kérte a 30 napja levizsgázott, tehát tapasztalatlan Charles J. Leidig századost, hogy szeptember 11-én 8.30-tól, életében először, vegye át tőle néhány órára a szolgálatot. Balszerencsés módon épp ebben az időszakban zajlottak le a támadások. 2003-ban Bush elnök Winfieldet vezérőrnaggyá, Leidiget admirálissá léptette elő.

De miféle gyakorlatok zajlottak a támadásokkal egyidőben? A Northern Vigilance keretében légtérvédelmi feladatokat ellátó vadászgépeket csoportosítottak át távoli, alaszkai és észak-kanadai területekre. Némelyik, aznap végrehajtott gyakorlat forgatókönyvében eltérített utasszállító gépek is szerepeltek, ezek részben számítógéppel szimulált jelek formájában kerültek a légiirányítók és a légvédelem képernyőjére, részben valódi repülőgépek játszották az eltérített járatok szerepét.

Az Aviation Week and Space Technology beszámolója szerint a Vigilant Guardian néven megindított gyakorlat az Egyesült Államok északnyugati részét érintette. A Vigilant Warriorról Richard Clarke, a Fehér Ház egykori terrorelhárítási tanácsadója tesz említést Against All Enemies című könyvében. A két gyakorlat résztvevői feltehetőleg a védekező és a támadást elkövető felet testesítették meg.

A Bureau of Transportation Service repterek forgalmi adatait rögzítő hivatalos – és nyilvános – adatbázisa szerint egyébként az American Airlinesnak aznap nem is indult 11-es és 77-es járata (a hivatalos változat szerint az első gép a WTC-nek ütközött, a második a Pentagonba csapódott).

A sort hosszan folytathatnánk. Ahol szinte semmi nem az, aminek látszik, közben pedig, akár a Watergate-ügy esetében, rengeteg bizonyítékot titkosítanak, többnyire nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, ott minden feltétele megvan annak, hogy a kötelező hivatalos összeesküvés-elmélettel szemben megjelenjenek a rejtélyeket, az elhallgatott kérdéseket, az amerikai kormány szerepét firtató privát összeesküvés-elméletek, melyeknek az internet különösen alkalmas fórumot kínál.

Antonioni Nagyításának hősét utánozva rengetegen keresik azóta is a digitálisan módosított és kinagyított képeken a négyszer-négy pixelen villódzó bizonyítékot: megannyi Rorschach-teszt. Burjánzanak is a legváltozatosabb projekciók. Ha csak ezeket olvasnánk, nehéz lenne ellenállni a kísértésnek, hogy a szeptember 11-ét elemzőket szerencsétlen elmeháborodottak seregének lássuk, akik döbbenetükben meggárgyultak.

Csakhogy semmi kétség: ennek a napnak a történéseit és főleg az előtörténetét sokkalta jobban ismerjük egy, az interneten kollektív erőfeszítéssel létrehozott archívumból, mint a hivatalos jelentésekből. Ebben az archívumban a világ legkülönbözőbb sajtótermékeinek évfolyamaiból és különféle, nyilvánosságra került kormánydokumentumokból gyűjtötték össze évtizedekre visszamenően azokat az értesüléseket, melyek egyébként feledésbe merültek volna. Újságírók szegődtek az események nyomába, és nagyon sok minden felszínre került ennek során a világ tényleges működéséről.

A leginkább átfogó képet talán Michael C. Ruppert, tényfeltáró újságíróvá lett egykori drognyomozó rajzolta fel Crossing the Rubicon című 2004-es könyvében. Ruppert a drogkereskedelem, a titkosszolgálatok, a Wall Street, az olajipar és a hadiipar érdekösszefonódásainak hosszú évtizedek alatt kiépült sűrű szövedékét feltárva alapozza meg hipotézisét, miszerint bizonyos katonai-titkosszolgálati körök és Dick Cheney alelnök tevőlegesen részt vettek a terrorakciók megvalósításában.

Hogy mennyire szüksége volt a súlyosan kőolajfüggő Egyesült Államoknak egy ilyen eseményre, az világosan kiolvasható a későbbi Bush-kormány törzsét alkotó neokon politikusok (Cheney, Rumsfeld, Wolfowitz, Perle, Bolton) agytrösztjének, a Project for the New American Centurynek 2000 szeptemberében készült programadó tanulmányából is, melynek címe: Rebuilding America's Defenses (Amerika véderejének helyreállításáról).

A sok évtizedes törekvéseket összefoglaló tanulmány az amerikai haditechnika nagyarányú fejlesztését, megújítását, teljes technológiai-informatikai átalakítását és privatizálását, bunkerromboló atombombák, drogokkal doppingolt katonák és harcoló robotok hadrendbe állítását, a Perzsa-öböl ellenőrzését, szükség esetén Szaddam Husszein eltávolítását látja tanácsosnak. Egy helyütt ezt írják:

A biológiai hadviselés fejlett formái, melyek képesek arra, hogy kifejezetten bizonyos genotípusokat célozzanak meg, a biológiai hadviselést kiemelik a terror birodalmából és politikailag hasznos eszközzé teszik.

Ez a mondat, pontosabban ennek a mondatnak a szelleme nagyon ismerős: a náci ideológia elemeinek továbbélését láthatjuk. A tanulmány egyébként szeptember 11-ét is előrevetíti.

Mire felébred az ember, már lángban áll a Reichstag.