Információs korszakban, információs társadalomban élünk: az elmúlt körülbelül 15 évben az információszerzés összehasonlíthatatlanul gyorsabb és olcsóbb lett, mint korábban. Igaz, harminc évvel ezelőtt volt e-mail, amikor még az Internetet sem ismertük, csak kevesen használták és szörnyű lassan működött. Emlékszem, mennyire örültem, amikor a 1200 bit/sec modemről áttértem a 2400 bit/sec-re. Ma már a megszokott sebesség 10 megabit/sec, így a továbbítható információmennyiség megsokszorozódik.
Hogyan jutottunk régen információhoz? Általában elsétáltunk a könyvtárba, és megnéztük egy könyvben. Manapság már hihetetlen mennyiségű információ van az Interneten, és elsősorban a Google szuperhatékony algoritmusának köszönhetően szinte azonnal elérhető. (A Google neve a „googol” matematikai terminusból származik, ami egy nagyon, nagyon NAGY számot jelöl: az egyes után száz nulla áll.) Érdemes megjegyezni, hogy a kezdetekkor, 1998-ban a Google egy garázsban kezdte meg működését, és ma, csupán 13 évvel később 174 milliárd dollár a piaci értéke. Sergei Brin és Larry Page, a Google feltalálói rendkívül hatékony módszert dolgoztak ki a hasznos információk megtalálására. Nehéz megmondani, mi volt a nyomtatott szó történetében a jelentősebb újítás: az I. századi elhatározás, hogy nem tekercsekre írnak, hanem különálló lapokra, amikből összefűzve könyv (kódex) lesz, Gutenberg mozgatható betűelemei 1450 körül vagy a közelmúlt lélegzetelállító találmányai. Mindegyik jelentős hatást gyakorolt az adott korszakra, de a számítógépek és az elektronikus hálózat forradalmasította az információ tárolását és visszakeresését.
A személyi és üzleti kommunikációban szinte azonnal választ kaphatunk, bár ennek nem mindenki örül. Sok embernek (például nekem is) több e-mailcíme van, ezért levelezéskor nehéz eldönteni, melyiket használjuk. Számos médium közül választhatunk, van e-mail és sms, twitter és Facebook, és van, akit mindenféle módon el lehet érni, másokat meg nem. Az e-mail és társai pusztító hatást gyakorolnak a nyelvhasználatra: a hosszú, irodalmi levelek kora lejárt, az emberek szörnyen lerövidített üzeneteket küldözgetnek, és nem törődnek a helyesírással. És, megkockáztatva, hogy időskori zsörtölődésnek tűnik, meg kell említenem, hogy a továbbított információ jelentős része ostobaság, és nem érdemes elolvasni.
Az online információ elérhetősége jelentősen megkönnyíti a kutatást – én is jóval ritkábban megyek könyvtárba, mint régen. Ha valami különleges információra van szükségem, például a Behem Kódexről, csak beütöm a Google-be, és máris megvan, képekkel együtt.
Persze, mindennek van ára: az interneten beszerzett információ általában kevésbe megbízható, és a nagy internetes enciklopédiát, a Wikipédiát is sokan kritizálják. Ráadásul így túl könnyű a keresztrejtvény fejtés. Az információszerzés ára is sokkal alacsonyabb lett. Körülbelül 7000 tudományos intézmény diákjai és dolgozói a JSTOR adatbázisban közel 1400 tudományos folyóirat teljes állományát érhetik el.
A fontos információhalmazok digitalizálásának sikere arra késztette a Google-t, hogy elindítsa könyvprojektjét, amelynek keretében óriási mennyiségű (mostanra több mint tízmillió) könyvet digitalizálnak, és egy adott díj fejében bárki számára elérhetővé teszik a teljes szöveget (ha a könyv már nem jogvédett), illetve részleteket, ha még szerzői jog védi. A végső cél a világ összes, körülbelül 130 millió könyvének digitalizálása. Első látásra ez hihetetlen hasznot jelentene a nagyközönség számára. Az amerikai szerzői és kiadói szervezetek azonban beperelték a Google-t szerzői jog megsértése miatt. Végül született valamiféle megállapodás a Google és a kiadók között, de a tiltakozás tovább folytatódott, elsősorban a német és a francia kormány részéről.
Ők azzal érveltek, hogy a Google így korlátlan gazdasági előnyhöz jut, egyfajta monopóliumhoz, és a kiadókkal kötött megállapodást titokban folytatták. Az úgynevezett „árva könyvek” (amelyeknek szerzőit nem lehet azonosítani vagy megtalálni) jószerivel a Google tulajdonába kerülnének. A monopolhelyzetet kihasználva a Google kedve szerint alakíthatja az árakat, és nem kell a nagyközönség érdekeit figyelembe vennie. Egyelőre nem tudjuk, mi lesz a vita kifutása, de annyi bizonyos, hogy a számítógépek, Internet, elektronikus hozzáférések és társaik is különféle veszélyeket rejtenek, és pillanatok alatt új szereplők jelenhetnek meg a piacon, akiknek eltérő a véleménye és az érdeke.
Mindez nem sok jót jelent a könyvkiadók és a könyvárusok számára. Egyre több könyv érhető el elektronikus formában, és már nemcsak kis könyvesboltok mennek tönkre, hanem hatalmas áruházláncok is, mint a Borders. Az újabb generáció talán már nem is tudja, milyen kényelmes a forró vízben ázva olvasgatni – a táblagépekkel ezt az élményt nem ajánlatos kipróbálni. De az is lehet, hogy ódivatú vagyok.
fotó | 500px.com
