Nem az a baj, hogy már nyakig ér a disznóólban járt mocskos-szájú délutánromlást gőzölgő gyomor-forgató lábvizehanem azhogy valaki lötyögtetiMost kellene felülemelkednimeglátni észre venni azúgó örvénylésben bukdácsoló gyerekujjnyi szalmaszálata parton…

Horgas BélánakMég sose láttam senkit tetten érve,mint téged ma, ahogy mentél hazahárom sor szonettel. Mit adjak érte?Legyen tiéd a negyedik soraegy megihletett versnek: mert a lélekkihajt a tavaszi domboldalon,és elhiteti, hogy amiért élek,éltethet mást is, lehet alkaloma…

VIGYÉL ÁT, RÉVÉSZEMFöltámadott a tenger,A népek tengere;Ijesztve eget-földet,Szilaj hullámokat vetRémítő ereje.Látjátok ezt a táncot?Halljátok e zenét?Akik még nem tudtátok,Most megtanulhatjátok,Hogyan mulat a nép.Reng és üvölt a tenger,Hánykódnak a hajók,Sűlyednek a…

VIGYÉL ÁT, RÉVÉSZEMLassú felhő-árnyékszáll a jég fölöttnagy folttá terülvea két part között,majd odébb húzódika Lánchídon át,választ vánkosáulegy zöld kupolát,ott se vár sokáig,tovább szálldogálés mögötte lassanjő az esthomály.(illusztráció: Schönberger…

VIGYÉL ÁT, RÉVÉSZEMA sötét szoba sarkában zokogegy tehetetlen, guggoló gyerek.Sír, mint a cipő alatt a homok.Vergődik, mint a nehéz tengerek.Könnyes, miként északra nyíló völgy.Könnyes, mint könnyes a szem ürege.Könnyes, miként a kő alatt a föld.Könnyes, miként az…

VIGYÉL ÁT, RÉVÉSZEMEgy meztelen fenekű angyalvízzel teli kannát rugott föl,aztán remegő orrcimpávalesőt kiabál pironkodva.Eső, eső, eső, eső,lucsokban fürdik a mező,ajtaján Szent Péter nyikorgat,gyere csak a szobámba lányom!Büntetné a rugdalkozót,az küszöbére…

VIGYÉL ÁT, RÉVÉSZEMNincs víz a pusztában s elalél a bárány,a gyermek, a gida,s szénné szárad a fű,a madár nem dalol,és alig tud megállani lábána szamárcsikó. S bús szolgád, Uram, én isaz értelmen túl, valahola káprázat határánbolyongok az ős-csillagok között,ahol…

VIGYÉL ÁT, RÉVÉSZEMHéjas, leveles homályokszunyó baba-szörnye,ó, szarucska, szellemecske,szájas-orras bőnye,sűrüdöznek már az egekvélünk, a kék bozsgók.Surló-körlő kerubgömbök– mint esők a kosbort –vernek zizgő kozmoszokkal.Ó, a rezge ázás!Ó, mi:…

VIGYÉL ÁT, RÉVÉSZEMKezdetben voltak a vizek.És Isten lelke lebegett felettük.Szabadíts meg, Uram, mert a vizek lelkemig hatolnak.H2O. A képlet egyszerű.Két hidrogén egy oxigénre.Az oxigén az élet.A hidrogén – halál.Belőle kétszerannyi kell.Ki tudja, mi lesz a küzdelem…

Nem én gondolkodom:a gondolat gondolja önmagát.Feltámad, mint a szél, melyki tudja, honnan jön, ki tudja, merre tart;pocsolyát borzol és újságpapírtlebegtet, belecsókolaz ámuló rózsakehelybe,kabát alá bújik, s olyan erővelvágja be a nyitva felejtettablaktáblát, hogy az…

Tépettem, kérlek, ne tettesd magad néma papírlénynek, ne légy puszta következmény –ha válaszod az irányított véletlenre játszó ujjaimmal alakot öltött, hangot is adjon,…

Nem tudok mozdulni. Mintha évek ótanem vittem volna le a szemetet, úton-útfélen zörgő dobozokba,pattanásig feszült zsákokba botlom. Kimért tisztaságot hagytál ugyan magad után,vetett ágyat, felporszívózott padlót,de az még a te rended volt,én nem tudtam se folytatni, se…

Mulasztásaid ölnek meg majdegy szép napon. Tétovaság éshalogatás. A hifi torony kékenvillogó számlapján az órátéveken át nem állítottad be, pedigcsak egy perc az egész.Nincs jelentősége, de mégis. Aztánott vannak az idők kezdetén megvett,máig kicsomagolatlan ingek,s persze a…

Írtam erre a lapra 2007-benecsettel és akvarellel,betűket festettem rá, lavíroztam aztán,eláztattam, lepréseltem, kivasaltam(elviselte),palimpszesztet játszottam vele,szürke kartonra ragasztottam,körül ötcentis margót hagytam,félretettem, rá-ránéztem,szemmel tartottam, el-eltűnt…

Vettem ma egy verseskönyvet, 490 Ft-ba került.Tíz forint borravalót adtam, nem többet,amúgy is legfeljebb ötszázért akartam könyvet venni. Megtetszett a gerince, így kezdődött, aztán megnéztem a címét, és megvettem – úgy emlékeztem, van benne egy vers, amit szeretek, és talán…

Világos, mint egy kerti szék,kakukkos vére ömlik:reggel van.Vad, zabolátlan fények.Védtelen arcokba fehérennő a fény.A kerítés mellett fecskefű tenyészik s némi gyom, kifürkészhetetlen céllal, a levegőben sóvár szelek köpenyei.S deszkagyűrű a külső körben: sötét ésmind…

Egyáltalán nem kellene beszélni, legjobb volna némán járni-kelni egy életen át. Milyen hatalmas erőt sűrítene össze bennünk a szótlanság falához csapódó gondolathullámok torlódása, mely csak a halál sóhajában simulna el! De ha már nem lehet hallgatni, ha beszélni kell,…

A pötyögtetettfarsangi papundekli pedig arra való,hogy válaszoljon: ma mi az, ami jó,ami más,és a miazmásmagyar társadalmi realitás nyűgeiből,egy pillantásra legalább,érzeteinket kiszabadítja.Hosszabb távra vagy életviteli megoldáskéntkétséges a hatásfoka,nem olyan átütő,…

René Magritte | A hamis tükör Mindent összehordanak. Az asztalt a szoba közepérehúzzák, körétolják a szúette székeket. Képeinket sorraleakasztják a nikotinsárga falról, helyükön – először ésutoljára – megláthatjuk, milyen az igazi fehér. Az arcuk, mint a mész.…

Mint most ébredt tákolmányok, ugranak elémaz egyszer már megnevezettek,tépett papundeklik(ezt a háromfejűt ’99 óta kedvelem), és bizonykodnak szépen, hogy megtörténtek velem.Egész sereglet.Buzgalmuk meghat ésnevettet.Hetvenhárom évem kész bűvészlebernyeg,bátran…