Légy szorgalmas, súgják a mindigkörülötted sürgölődő angyalok. Nézdmeg alaposan a dolgokat, és írj lemindent, amit utadon tapasztalsz. Miis írunk, láthatatlan sorok seregét fehérszárnyunk csücskével a hűs levegőbe,ezért érzel néha könnyű szellőt magadkörül.…

(Rába György: Férfihangra, Magvető Könyvkiadó, 1969. 93. oldal)EstefeléNépköltés nyománEz az este máraz igazi estküszöböd előttaz ösvény üresJön-e csónakoski vizek szavátgázlók igazáttudja s szárazonmás partra visz áthogy el ne merüljárban ki ne hűljs állják…

 másnapos nap borostás öröma vasárnap zabi kölykeaz idő ajtórésbe szorult kisujjagyönyörök szemérmetlen múltjagyötrelmek vanjaa lélek kamramélyénkisegérként cincogó reményidegen tárgyként áll ki belőlema kezem a lábammint halnára a salakot cipelem hozzád Uram…

Mattis Teutsch János | Tájképaz angórasálammal nem tudom mi lettahogy a nyaraimmal sekutatok minden szegletetmások a virágok a nevetésekhol a kék nagykockásolaszos ingemaz a zárt kétgombos fazoneltűntek a májusok ishiába jönnek új orgonákaz a valamikori nincsenöt-hatéves…

Pablo Picasso | Guernica (részlet)Megérzi-e a természet az ember gyilkos tetteit? Megborzonganak-e a növények, a vizek, megremeg-e a talaj, a kő? Ha egy este ötezer embert mészárolnak le a mezőn üvöltések és hörgések közepette, reggel a letiport fű úgy üdvözli-e a hideg…

Ne hidd,hogy halandzsa-bandzsa páré, nevetlen-nyeletlen kupramola, szeszélyesen ráhagyott visszapöndörületvagy más nyakatekert cirkalom a dalom, dehogy, csupán mulatni szeretne veled, s nem ám úgy általában,mert konkrét lüktetés, csakazértisörömre játszik:jössz-e sétafikálni…

Te aztán tényleg elmondhatod: mintvalami megbecsült munkadarabon,dolgozol a szenvedéseden; kivájoda szorongás redőit, csiszolod a kételygömbölyded kanyarulatait, ahol azönmarcangoló gondolat fordulatotvesz, és visszatér tompán a régi útra.Istentől kaptad szerszámaidat, vagymagad…

Rajzolataim papírkazlában turkáltam a minap,és úgy keringélt elém ez a kiszabadultrégi lap, öt-hat éve odavetett pillanat-lenyomat,mintha valami célja volna, gúnyosan ripakodna, csöndjével eltelveprovokálna, mondjam meg.mi az ábra, ma? A kérdést (számít-e hát a…

Hányféle látomást présel ki magábólmunkafolyamatainak melléktermékeként,mint csillámló váladékot, a hajszolt lélek,a félelem ólomtömbjei alá szorulva ésa remény rakétái által magasba lökve, azemlékezés tárnáit vájva és a képzeletlagúnáiban hajózva? Hány képsor…

Vancsó Zoltánnak Megtorpansz hirtelen, a látványtól csordultig ittasan földbe gyökerezik a lábad, megállsz. Gyönyörű ez a két fasor, mögötte, felette a homály, az ágak vékonyodó, erős rajza, fésű kap így fekete, borzas hajba. Hova vezet a közte megnyíló út, mely úgy…

Szőnyi István  | Dunakanyar ellenfénybenOrra után szélirányban szabadon képzelete löködi mégszaladjon! nincs-cipői kopognak: üvegbuborék gyöngy harmatcsepp levélről-levélre lépSzárnyas kék kabátja fennakadt egy ágonképzelete löködi csak járjon! …mint ki él…

K. D.-vel és J. A.-valA hóesésben állok,kesztyűmön jégvirágok.Virággal jöttem én hát,nem zord karóval. Éld áta tisztulást a hóban,mert tisztul most valóban,mi sáros, kormos élet,fehér lesz itt a lélek,fehér a test. Esendőformáját könnyű kendő:friss hólepel…

Gondoltam,úgy írok megint, mintha rajzolnék, mondjuk egy decemberest,de milyen és mi az?Hatudnám, előre unnám, nem kérdezném,húznám-vonnám keresztül-kasul,így hát csak tapogatok vaksin magam körül és azzal élek, amit érek, kapok, látok éppen.Az ablakunkkal szemben elszáradt…

Ne félj, nem beteg ő, csak meghalt.Nem álmodik rosszakat, mert meghalt.Nem húzza ki zörögve a kukát hajnalban a ház elé, hogy felébredsz tőle, mert meghalt.Nem gereblyézi össze a gallyakat, mert meghalt.Nem szid össze, mert nem porszívóztál ki, mert meghalt.Megdicsérnek, ha jókat…

Van-e olyan ember, akinek, mint egy váratvagy szigetet, úgy sikerül körülbástyáznia,körülárkolnia lelkét, hogy a külső világnaksemminemű zaja, indulata és békétlenségene legyen képes elhatolni oda? Leélni egyéletet úgy, hogy belül, mint egy Bach-korál,mindig a nyugalom…

Ács József tegnapi bejegyzéséhez Nem mintha leképezhető volna, neeem;nem mintha nem tudnám, hogy “nem”-etóbégatni, felragasztani a virtuális világfalratépett képemet mit ér, rögzíteni: “szerintem ilyen és ezért”, s mintegy lábjegyzetben, iróniától…

Mint oly sokszor, most is fékezek ésmegállok a pirosnál, aztán, mint olysokszor, most is végigjárja a kocsisorta szakadt ruhájú hajléktalan. Annyirapiszkos, hogy zárt ablakon át is éreznivélem a szagát: izzadságszag, húgyszag,ürülékszag és lábszag sajátos, savanyúkeverékét.…

Hiába tudom, hogy a krumpli meg a csúzli csak mint u-t és ú-t és i-t hordozó hangalakesik egymáshoz közel, már-máregybe,de különben külön áll, kinn és benn egyaránt, és egyáltalánnem esendő; már megesett tényképeit hívja – gyertek elő –, a vers pedig, lám,…

Gyerek vagy és félsz. Hát nem is nézel oda! Égen himbálódzó csillék: sárga, türkiz, piros, kék, zöld objektumok lakják (kik soha nem hagyhatják el) a télre néző szűk kis szoba légterét. Lengőhinták, cérnára fűzött papírmadarak a szavak. Ernyő nyílik. Fény feszül:…

Míg élt, azt hiszem, soha nem mondtamneki, hogy szeretem. Nem tudom, miérthallgattam erről, talán szeméremből. Deamikor haldokolni kezdett, az utolsó egyhónapban gyakran voltam a közelében, ésa szokásos tevés-vevés, etetés-itatás, párna-frissítés, vécére kikísérés mellett…