Egyáltalán nem kellene beszélni,
legjobb volna némán járni-kelni
egy életen át. Milyen hatalmas erőt
sűrítene össze bennünk a szótlanság
falához csapódó gondolathullámok
torlódása, mely csak a halál sóhajában
simulna el! De ha már nem lehet
hallgatni, ha beszélni kell, legalább
értelmetlen volna a beszéd – nem a
mondatoknak kellene értelmetleneknek
lenniük, hanem a meztelen szavaknak,
hogy kívül álljanak, érinthetetlenül,
mint a sebzett vad, és ne tudja senki,
mit jelentenek – még az sem, aki szól.

Gyarmathy Tihamér | A lét fonákja

Csengery Kristóf írásai a blogon | Csengery Kristóf írásai a Liget folyóiratban