Füves hegy oldalán vénülő pasas –ezt a verset még ’98 tavaszán írtam A hal tréfája kötetben; hatvan múltam, jól hangzott,enyhe kivagyiság is rezgett benne emlékezetem szerint, humorosanakár;ma rezeg-e, merek-e visszatérni hozzá, életre kelteni,mert elém…

A hely tette talán,ahol dekkoltam délután; a da Vinci delikát bolt hasas palackjait bámultam, egy sorban a női molett ruházat bábuival, a plázaparkoló piaci bejárata és az ékszerzálogház előtt;ott világolt föl hirtelen, ha nem is értelme, de félelmea lehetséges feltevésnek,…

A pötyögtetettfarsangi papundekli pedig arra való,hogy válaszoljon: ma mi az, ami jó,ami más,és a miazmásmagyar társadalmi realitás nyűgeiből,egy pillantásra legalább,érzeteinket kiszabadítja.Hosszabb távra vagy életviteli megoldáskéntkétséges a hatásfoka,nem olyan átütő,…

Mint most ébredt tákolmányok, ugranak elémaz egyszer már megnevezettek,tépett papundeklik(ezt a háromfejűt ’99 óta kedvelem), és bizonykodnak szépen, hogy megtörténtek velem.Egész sereglet.Buzgalmuk meghat ésnevettet.Hetvenhárom évem kész bűvészlebernyeg,bátran…