RiNGLiSPíL | 8. kérdés | április 18.
A nyolcadik ringlispíl a MELYIK ERASMUS KÁVÉHÁZBAN című kötet
SZERZŐjének egyik művénél található.
Ha megtalálta a ringlispílt, a kép mellett olvasható kérdésre küldje el a választ
e-mailben az alábbi címre: LigetRinglispil@gmail.com
A kutatási adatok szándékos meghamisítása súlyos csalás. Fontos megjegyeznünk, hogy alapvető különbség van a humán és társadalom-tudományok, illetve a természet- és orvostudományok terén elkövetett csalások módszereiben. Az előbbire a valóságban nem létező történelmi adatok és feljegyzések felfedezése jellemző – lehetőleg nehezen hozzáférhető, ugyanakkor hitelesnek tűnő forrásra hivatkozva, mert így minimális a kockázat, hogy valaki ellenőrizni akarja. Az utóbbiban a kísérleti eredményeket kell meghamisítani, és mivel ez jóval egyszerűbbnek tűnik, azt várhatnánk, hogy természettudományos téren sokkal több a csalás.
A tudományterületek abban is jelentősen különböznek, hogy a humán és társadalomtudományi kutatásra nem, vagy csak nagyon kevéssé jellemző a rendszeres felügyelet, míg a természet- és orvostudományokban igen gyakori. Persze minden általánosítás csupán részben igaz, de azt is látnunk kell, hogy a humán területen általában egyedül, szerény anyagi lehetőségek mellett dolgoznak a kutatók, és a szakmai szervezetek nem szívesen vesznek részt a nyilvános kipellengérezésben, inkább az egyes esetekre összehívott ad hoc bizottságok döntenek a kényes ügyekben. Ezzel szemben a természettudományos és gyógyászati kutatásokra hatalmas pénzkeretek állnak rendelkezésre, és ez szigorú szabályokkal és hivatalos ellenőrzéssel jár. Mindezek tudatában azt hihetnénk, a természettudományok terén ritkább a csalás, de az ellenőrzés gyakran felületes, és az adatokat, például a fotókat könnyű büntetlenül meghamisítani.
RiNGLiSPíL | 7. kérdés | április 17.
A hetedik ringlispíl az ÁGNES ÉS AZ ÁTVÁLTOZÓK című írás
SZERZŐjének egyik művénél található.
Ha megtalálta a ringlispílt, a kép mellett olvasható kérdésre küldje el a választ
e-mailben az alábbi címre: LigetRinglispil@gmail.com
A kameruni házaspár férfitagjának különleges volt a története. Hogy igaz-e, nem tudom, de szívesen hittem, hinnék a rokonszenves fiú szavának. Azt mesélte, egy kameruni falu vagy vidék királyfija. Az uralkodás családi örökség, már az édesapja is király volt. Apja halála után övé lett volna a trón, ha nincsenek a trónra kerülésnek különleges feltételei. Az egyik például, hogy együtt kellett volna hálnia szülőanyjával. Ezért nem lelkesedett. Ám ha a trónnal megtisztelt örökös nem akart eleget tenni e feltételnek, eltették láb alól. Emberem tehát kameruni királyfiból magyarországi menekültté változott. Feleségét utoljára a menekültek nemzetközi ünnepnapján, virággal hajában, láttam: lelkesen szaladgált barátnőjével egyik helyszínről a másikra. Ha róla volt szó, alapítványunk vezetője ingatta a fejét: nem hitte, hogy valóban menekült. Évekkel később érdeklődtem utánuk. Nyomuk veszett. Talán továbbszöktek.
RiNGLiSPíL | 6. kérdés | április 16.
A hatodik ringlispíl a FRISSÍTÉS című novella SZERZŐjének egyik művénél található.
Ha megtalálta a ringlispílt, a kép mellett olvasható kérdésre küldje el a választ
e-mailben az alábbi címre: LigetRinglispil@gmail.com
Mintha
a plakát alatti kettőt is
láttam volna már,
anya és lánya lehet szintén,
de másként kéregetnek, mint a fölöttük nevetők;
a Nyugati p.u. előtt, a járdán ülnek,
mellettük
óriás nejlonszatyorban a holmijuk,
előttük
a zöld műanyag pohárka dilettáns persely,
üressége fásultan perzsel.
RiNGLiSPíL | 5. kérdés | április 15.
Az ötödik ringlispíl az ELMESÉLEM, HOGY MIT RAJZOLTÁL sorozat
SZERZŐJÉNEK egyik művénél található.
Ha megtalálta a ringlispílt, a kép mellett olvasható kérdésre küldje el a választ
e-mailben az alábbi címre: LigetRinglispil@gmail.com
Felszáll egy férfi a villamosra és leül velem szemben. Korombeli lehet, a brit korona ausztrál alattvalója, akárcsak magam. A vágy villamosán utazunk, mert oda visz, ahová jelenleg vágyunk. (Mellesleg: az élemedettebb kor nem lágyítja meg különösebben a villamostársaság szívét; noha kedvezménnyel utazhat a nyugdíjas halandó, de jegynek muszáj lenni!) A férfi mereven ül, akárcsak én.
Nézzük egymást. Az ilyenkor szokásos, szájszélen átsuhanó, üdvözlést kezdeményező mosoly sem jelenik meg arcunkon. Elvégre idegenek vagyunk egymásnak, s mintha elhatároztuk volna, hogy továbbra is azok maradunk. Semmi ellenszenv, előítélet, sőt, ok sincs. Egyszerűen csak kizárunk életünkből egy pluszt. Ő is meg én is. A látszólagos közöny mögött azonban felmérjük egymást, és feltesszük magunknak és magunkban a kérdést: ki lehetsz te? S megindul bennünk a személyiséget építő folyamat: feltételezéseket görgetünk, vagyis működik képzelőerőnk.
RiNGLiSPíL | 4. kérdés | április 14.
A negyedik ringlispíl a Liget legutóbbi KIADVÁNYát bemutató
MICROSITE (néhány oldalból álló animált weblap) egyik oldalán található.
Ha megtalálta a ringlispílt, a kép mellett olvasható kérdésre küldje el a választ
e-mailben az alábbi címre: LigetRinglispil@gmail.com
17. RÉSZ
A másik Tolandra rázárult a hűtő rekeszekkel megerősített ajtaja. Összekuporodott, és éppen elfért a nem emberhúsra kimért belső térben. Feneke alatt az avas margarin pillanatnyi kellemetlensége, hóna alatt az élesztő varázsa, vérereiben a sör kímélete, bőrén a hűtő hidege. Hátával megbökte a fagyásszabályozó gombot, ami így szabadon végezhette feladatát. Megvédte őt a további felismerésektől. Egyre feketébbnek (a feketénél is feketébbnek) látta maga körül mikrovilágának tárgyait. Aztán kitágult ez a világ, párhuzamosan azzal, ahogy elvesztek bizonyosságai. Én és a hűtő, gondolta filozofikus döbbenetekre készen. A hűtő és a világ, gondolta közvetlenül azelőtt, hogy már nem gondolt semmire.
RiNGLiSPíL | 3. kérdés | április 13.
A harmadik ringlispíl a PAPÍRKALAND című kötet SZERZŐjének írásánál található.
Ha megtalálta a ringlispílt, a kép mellett olvasható kérdésre küldje el a választ
e-mailben az alábbi címre: LigetRinglispil@gmail.com
Szombaton családom nőtagjai (anya és lánya) megkértek, vizsgáljam át a tárolónak használt szekrényt, mondhatnám felkértek, legyek egy régen használt villamos varrógép után kutató expedíció ideiglenes vezetője.
Az időjárás éppen téliesre fordult, a lakást uszodavízszerű massza töltötte meg, amelyben alig kivehető élőlények úszkálták körbe az elmosódó tárgyakat. Nem csoda hát, hogy a szekrény, amelyről tudatomban előző nap még pontos képet tároltam (s ebben a képben a szekrény is tárolt néhány dolgot), az új helyzetben megváltozott, sőt, egyszerűen eltűnt előlem, úgy kellett előráncigálni.
RiNGLiSPíL | 2. kérdés | április 12.
A második ringlispíl a CSOPORTKÉPEK című sorozat SZERZŐjének írásánál található.
Ha megtalálta a ringlispílt, a kép mellett olvasható kérdésre küldje el a választ
e-mailben az alábbi címre: LigetRinglispil@gmail.com
Bicskén viszonylag sokan jártak az óráimra. A menekültek olyanok, mint a gyerekek: feltétel nélküli elfogadást igényelnek. E mögött legtöbbször kontroll nélküli önzés és lustaság húzódik: úgy érzik, minden, amit kapnak – jár nekik. Legtehetségesebb tanítványom egy fiatal, kameruni asszony volt, aki bár rendszeresen résztvett a foglalkozásokon, különleges igényeivel próbára tette türelmemet. Szép, fiatal nő, talán még a huszonötöt se töltötte be. A férjét ritkábban láttam, de belőle érezhető nyugalom áradt, és – az asszonnyal ellentétben – hálás volt a tanításért.
RiNGLiSPíL | 1. kérdés | április 11.
Az első ringlispíl A TIGRISEK NYARA című kötet SZERZŐjének egyik írásánál található.
Ha megtalálta a ringlispílt, a kép mellett olvasható kérdésre küldje el a választ
e-mailben az alábbi címre: LigetRinglispil@gmail.com
a Liget Műhely nyereményjátéka
2011. április 11-24.
A két hétig tartó játék során a LIGET MŰHELYhez kapcsolódó
internetoldalakon kell megtalálni az elrejtett körhinta-képeket.
Mindennap új információt adunk, ami nyomra vezet a RiNGLiSPíLHeZ
a Liget honlapján, Liget Facebook-oldalán és a blogon.
Ha megtalálta, a kép mellett olvasható kérdésre küldje el a választ
e-mailben az alábbi címre: LigetRinglispil@gmail.com
ÜLJÖN FÖL A RiNGLiSPíLRe!
A kérdések itt listázhatóak.
Két héttel ezelőtt, életem egyik leghidegebb tele után az időjárás hirtelen megenyhült. Visszatértek a vörösbegyek, a harkályok buzgón kopácsoltak, kinyíltak a hóvirágok és mindenütt krókusz virágzott. Még az aranyvessző és a magnóliafa is életre kelt, a kanadai ludak megkezdték a párosodást. Én is felvettem a ritmust: a gyapjúpulóveremet beadtam a tisztítóba és molyirtót vásároltam.
Hajnali ötkor azonban különös hangra ébredtem – valami fémes zörgésre, amit 10-15 percen át folyamatosan hallottam. Géppuskaropogás gyorsaságú, fémes zengés, nem éppen kellemetlen, mégis aggasztó. Talán a vízcsövekkel van baj, vagy a kazánnal. A hőmérséklet hirtelen megemelkedett, ez okozhat valami problémát – okoskodtam, de be kell vallanom, tudományos tájékozottságom kissé felületes e téren. Felhívtam a vízvezetékszerelőt, az ácsot, a fűtésszerelőt, és mivel a hangot csak hajnali ötkor hallottam, és mindig csak 10-15 percig, felvettem magnóra és visszajátszottam nekik, hogy ne tartsanak teljesen őrültnek. Egyik sem tudott semmi használhatót javasolni. Abban azonban mind egyetértettek, hogy a háznak semmi baja, ezért legjobb, ha hozzászokom a hajnali zajhoz.
16. RÉSZ
A másik Toland fáradtan lépett be a lakás ajtaján. Csupa ismerős szag és fény fogadta. Nyaralásból hazatérteket csapja arcon így a lefojtott, elhasznált levegő. A légmozgás hiánya. Az elhúzott függönyökön át szivárgó félhomály. De Tolandnak ez csak egy pillanatig segített, hogy ne érezze nagyon idegennek magát a díszletek között. Nem nyitott ablakot, nem kapcsolta be a tévét, nem hívott fel senkit. Lepakolt a konyhában, aztán betántorgott a szobába. Elővette a frissen vásárolt klaviatúrát, csatlakoztatta a számítógéphez. Amíg a rendszer magához tért a szokásos túlhangosított dallammal, összekotorva a szükséges programokat elektronikus elméjében, hátradőlt a kényelmetlen széken. Végre nem kell gondolni semmire. Nem az előkészületek, hanem a megőrző semmittevés pillanata.
Kiült a teraszra, a zsebkendőnyi kert fölé: kicsalta az áprilisi napfény meg az esti harangszó. „Bárhová is költözzem – morfondírozott –, templomtorony föltétlenül legyen a közelben, már csak a harangok miatt.” Ez valahogy gyerekkora óta hozzátartozott a kerthez, és most, a süllyedő napban gyönyörködve egyszerre életre is kelt ez a régi, már-már feledésre ítélt kapcsolat harangzúgás és virágágyás között. Elhatározta hát, hogy körülnéz odalent.
A tavasznak ezt az időszakát kedvelte leginkább, mert ilyenkor még semmi sincs készen, minden épp csak indulóban: még két nap kell, hogy a ház tövén kinyíljanak a tulipánok, de a bimbók hegyén már felizzott valami szín, ami sejtetni engedi a zöld burokban rejtőző sziromlevelek dévaj pirosát; a derékig érő kis barackfa, amit tavaly ültetett, holnapra biztos kivirágzik, szűzies, szemérmes, rózsaszín virágokat bont; és látnivaló, hogy a néhány napja elásott ánizs is megkapaszkodott a talajban semmi kis gyökereivel. A rózsák csodamód nem fagytak el – pedig emlékei szerint, amelyek időnként felmerültek a régi, harangzúgásos kertből, ezeket télire takarni kell. Megszemlélte a két tő nárciszt, amelyek valami oknál fogva évről évre csak törpeméretben hajlandóak megnyilvánulni, lepöccintette a hangyákat a lassan éledező szilvafa rügyeiről, majd gondos mérlegelés után megevett két szál ibolyát a kerítés aljáról. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, visszatért a teraszra, ahol Palomar úr már várta.
Érzitek a lépcsők alján, faházakban és pincékben tárolt járgányok türelmetlen illatát? Remélem, mindenki úgy cselekedett, ahogyan a Benzines Fűnyírók nagykönyvében meg van írva: a gépet tisztított, üzemanyagmentes állapotban engedtétek téli nyugovóra, s most, amikor nekieresztitek a nyíratlan réteknek a karcsú MTD-t, a bamba Makitát, a brutális Al-KO Silvert és a többi bűvös masinát, nem lesz semmi baj. Mi nem engedhetjük meg magunknak a hibákat, barátaim! A sötét hónapok elúsztak a tavaszi vizek árján, és készen állunk az indulásra.
Felvirradt a nap, amikor ismét megmutathatjuk magunkat a szájtáti szomszédoknak, ki a legény a gáton! Elmúltak a hideg, hádészi idők, és mi, a fekete gumik között sziszegő acélpengék urai, elindulunk, hogy rendet csináljunk – elég néhány hónapnyi üresjárat, hogy a Kert, a Parcella azt képzelje, neki most már mindent lehet, és szabadjára engedje a tarackfüvek, a szulág vagy a szender szabadcsapatait. Ne felejtsétek el, hogy a hagyományos gyep olyan, akár a papucsférj: meg kell mondani, merre és meddig, ha azt akarjuk, hogy boldog legyen!
