A kutatási adatok szándékos meghamisítása súlyos csalás. Fontos megjegyeznünk, hogy alapvető különbség van a humán és társadalom-tudományok, illetve a természet- és orvostudományok terén elkövetett csalások módszereiben. Az előbbire a valóságban nem létező történelmi adatok és feljegyzések felfedezése jellemző – lehetőleg nehezen hozzáférhető, ugyanakkor hitelesnek tűnő forrásra hivatkozva, mert így minimális a kockázat, hogy valaki ellenőrizni akarja. Az utóbbiban a kísérleti eredményeket kell meghamisítani, és mivel ez jóval egyszerűbbnek tűnik, azt várhatnánk, hogy természettudományos téren sokkal több a csalás.
A tudományterületek abban is jelentősen különböznek, hogy a humán és társadalomtudományi kutatásra nem, vagy csak nagyon kevéssé jellemző a rendszeres felügyelet, míg a természet- és orvostudományokban igen gyakori. Persze minden általánosítás csupán részben igaz, de azt is látnunk kell, hogy a humán területen általában egyedül, szerény anyagi lehetőségek mellett dolgoznak a kutatók, és a szakmai szervezetek nem szívesen vesznek részt a nyilvános kipellengérezésben, inkább az egyes esetekre összehívott ad hoc bizottságok döntenek a kényes ügyekben. Ezzel szemben a természettudományos és gyógyászati kutatásokra hatalmas pénzkeretek állnak rendelkezésre, és ez szigorú szabályokkal és hivatalos ellenőrzéssel jár. Mindezek tudatában azt hihetnénk, a természettudományok terén ritkább a csalás, de az ellenőrzés gyakran felületes, és az adatokat, például a fotókat könnyű büntetlenül meghamisítani.
A kutatási csalások hosszú és izgalmas történetében az egyik legkorábbi ismert eset a híres “piltdowni ember” átverés. 1912-ben Charles Dawson az angliai Piltdownban emberi maradványokat fedezett fel: egy koponyadarabot és egy állcsontot. Hatalmas jelentőséget tulajdonítottak a leletnek, mert az emberi koponyatető és az emberszabású majomhoz hasonlatos állcsont alapján úgy vélték, megtalálták a “hiányzó láncszem”-et. 1953-ban derült fény a csalásra: egy orángután állcsontját illesztették a koponyatetőhöz.
A Punjab Egyetem professzora, V. J. Gupta az 1990-es években bejelentette a konodonták, a késő triász korban kihalt állatok fosszíliáinak felfedezését a Himaláján. Egy ausztrál tudós később bebizonyította, hogy az 1960-as évektől közölt mintegy 400 cikke mind hamisítást tartalmazott. William Summerlin, a Minnesota Egyetem, majd a Sloan Kettering Intézet ifjú kutatója látványos eredményeket produkált a szövetátültetés terén a rokonságban nem álló állatok között. Elmélete szerint a szöveteket az átültetés előtt különleges eljárással kellett kezelni. De más tudósoknak nem sikerült ugyanerre az eredményre jutni, így Summerlin végső megoldásként meghamisította az eredményeit, amit egy asszisztens fedezett fel. Michael Bellesiles történész 2000-ben publikált kutatásában nem létező történeti adatokra hivatkozott, Victor Ninov atomfizikus a 118-as elem létezését igazoló adatokat módosította, és így tovább, ad infinitum…
Az egyik leghihetetlenebb esetről 2001 őszén számoltak be. A Columbia Egyetem Egészségügyi Központjában folytatott kutatás szerint a lombikbébi programban résztvevő nők kétszer nagyobb eséllyel estek teherbe, ha imádkoztak értük. A három szerző közül az egyik ismert nőgyógyász, a másik a Columbia Szülészeti és Nőgyógyászati osztályának korábbi elnöke (róla később a Columbia Egyetem azt állította, nem volt semmi köze a kutatáshoz) és egy rejtélyes alak, akinek a beszámolók szerint nincs orvosi végzettsége. A kutatást igen különös módszerrel végezték. Összesen 199 alany vett részt benne, de egyik sem tudta, hogy imádkoznak érte vagy sem. Száz nő a vizsgált csoportba, kilencvenkilenc a kontrollcsoportba került. Az imádkozásban több különböző csoport részt vett. Az első csoportnak azt mondták, imádkozzanak a lombik eljárás sikeréért. A második csoportnak az első csoportért kellett imádkozni, hogy növeljék az imádságuk hatékonyságát, és hogy “Isten akarata vagy vágya teljesüljön be az első és második imacsoportban lévőkön”. A harmadik csoport azért imádkozott, hogy a második csoport imái eredményesek legyenek.
Már maga a kutatás is valószínűtlennek hangzik, ráadásul az egészet olyan bonyolultan tervezték meg, hogy érthetetlen, hogyan juthattak olyan egyértelmű, és megdöbbentő eredményre, hogy akikért imádkoztak, kétszer nagyobb eséllyel fogantak meg. Valóságos csoda (vagy inkább szégyen), hogy a kutatás megjelent a nemzéssel foglalkozó, kritikusok által ellenőrzött Journal of Reproductive Medicine című orvosi lapban. Bruce Flamm cikkét idézem: “Az elsőként megnevezett szerző nem válaszol a megkeresésekre. A kutatásvezető azt állítja, csak hónapokkal a kísérlet befejezése után értesült az egészről.”* Mi folyik itt? Valaki nyilván megmért valamit, de úgy tűnik, meghatározhatatlan, hogyan jutott az eredményhez. Annyi bizonyos, hogy a kutatás legjobb esetben is rendkívül hanyag és zavaros volt, legrosszabb esetben meg csalás az egész.
Amikor egy tudóst vagy kutatót hamisítással gyanúsítanak, először jellemzően tagadja, hogy bármit elkövetett volna, legfeljebb olykor a főnökei által gyakorolt nyomásra hivatkozik. A legnagyobb büntetés, hogy elveszíti az állását. Szerencsére a hamis adatok nem maradnak fent sokáig, legalábbis a természettudományok terén, mert más kutatók gyakran megpróbálják végigvinni a leírt kísérleteket. Néhány tudós már bejelentette, hogy sikerült hidegfúziót végrehajtaniuk – ha ez igaz volna, jelentős lépést tennénk a világ energiaproblémájának megoldása felé. De nem igaz.
Kutatási csalásnak tekintem azt a rendkívül veszélyes gyakorlatot is, hogy egyes orvosok a gyógyszercégek termékeiről megfelelő tudományos bizonyíték nélkül kijelentik, hogy hatékonyak és nincsenek káros mellékhatásaik. Az orvos a jóváhagyásért hihetetlen mennyiségű pénzt kap, ami eleve problémát jelent, hiszen még ha valóban meg is vizsgálja a gyógyszert, nehezen hiszek a véleményének, ha tudom, hogy több százezer dollárt kap érte a gyógyszercégtől. Egyes orvosi egyetemek ezért új szabályokat vezetnek be, meghatározva, hogy a tanári karból ki foglalkozhat a termékek vizsgálatával.
Végső soron a kapzsiság miatt vannak kutatási csalások, a tudós akár hírnevet, akár anyagi juttatást remél, és hiábavalóság azt hinnünk, hogy ennek magától valaha vége lesz. Csak olyan komoly szabályok betartásával korlátozhatjuk, mint a szakmai folyóiratok szigorú ellenőrzése, a termékek szakavatott bevizsgálása megadott díjért és a laboratóriumi kutatások felügyelete.
* Flamm, Bruce L., Prayer Study Author Charged With Plagiarism,” Ob. Gyn. News, 42(6), March 15, 2007), p. 8.
