Úgy szeretnék neked ma verset írni,az idő múlását megérintenicsupán, március közepén, délután, ahogy a lehetetlen hangjai is megzendülnek és körbeülnek,akármi megtörténhet bennük, velük vagyok, részesük, s az egész egyszerre fölfénylő,forrósodó szerkezetben, vágyban…

Az elhallgatott versek árulójaként figyelek a nyárra, drága március!Élesre csiszoltad a tompa téli fényt.Hogy ragyog! Nincstelen Dárius vagyok.Összesöprögették álmaim a jót.Közeleg az idus szégyentelenül.Feltűnnek az égi, csontozott hajók.Minden édességem…

VARÁZSLATAIMRÓL   Végre itt a „V” és ez mégnem a vége,belemarkolok üstökébe, megnyüstölöm,ezüsttel átszövöm, belekapaszkodom.Varázsolni vénen is nyílik alkalom. Trükközés vádja nem érhet, kellékeim kilétét sorra fölfedem.Első a zokni. Megtalálni a bejáratát…

ALLITERÁL Aúúú, te, hú!Forró és sötét  az „Ú”,előbb kétfelől fölmered,aztán eldől és rám ijeszt,fáj és szorít,még megnyomorít;fönnaz a ferde vessző,és a nyitott szájon visszatetszőhangzatok sora búg,mind valódi, merthazug, ha zúg, hanem.Aztán elmegy, én meg…

A lift túloldalán lakik a hatodik emelet ura: hatalmas termetű, kövér férfi, a népmesék Helygömbölyítőjének, régi korok gyerek-ijesztgető szenesemberének rokona. Sohasem emeli föl a hangját, puszta jelenléte mégis félelmetes. Őslakos vagyok a telepen, mostanra azonban…

AZ ORAKULUM EMLÉKEZIK – Hogy is mondjam csak?... – dobta be az Orákulum szokásos szófordulatát, amellyel rövid gondolkodási időt biztosított magának a történetmesélés folytatásához. – Sorba állítottak minket, aztán megjelent valami hivatalos figura, hogy kiossza az…

TÁJKÉP A Kis-sváb-hegynyugati lankájánkét emeletes vadrózsabokorközötttavasz óta áll egy fekete, köznek kitett,műanyag karosszék.A támlán fehér olajfestékkel mázolt felirat:„Ne lopd el! Ne törd össze!”Az ülőkén pedig:„Gyönyörködj a panorámában.”Amikor…

               grátisz-karácsonyra készülődökvettem egy banya-taxit azzal indultam piacnak pár nap és ünnepkedden a tüdőgondozóba mentem spriccereket felíratniaztán a patikában vártam a sort mindenki pánikolt a nyitva tartások…

PÁRÉ Pikk-pakk:ez nem szenilis plakk.Nekem a „P” inkább piros,leheletnyi papirosra pingáltantropomorfia,emberfia-képe,bámul az egészre,présre és a résre,kezes kifejezés.És sohsem elég.Luxus és menedék,param-param páréparádé valami peremen,és akkor is igen,ha…

RETRO-LIGET Liget 1993/3  |  Novotny Gergely – CSÁRDA Ezt a lebujt láttam már valahol. Ismerősek a mocskos asztalok, a repedt virágvázák, a falon a vadászjelenet, cigánylány kendővel, az okádék a sarokban, a betörő arcú pincér és az ablak, ez a bekötözött…

Amikor először hallottam a kvantumfizika csodálatos világvariációiról, vajmi keveset értettem belőlük – és a helyzet azóta sem sokat javult, pedig ennek már húsz éve. Bölcsész létemre én igenis érdeklődtem – de előbb-utóbb mindenütt felbukkantak a képletek, és azon a…

RÖVID S HOSSZÚ Itt a csupapihe-puha,tiszta csupaszjó! Susogó suhogó!És mindig olyan (milyen) porhanyó;mint agusztusi hőfogad be,dajkál, becéz,áthengerít,fényes hullám,lecsendesít,most meg éppenföl és fölsodor,s mindenképpen:megint újrajó.Minthalágy és…

Beszúrtam a padba a körzőt, egyik ágát derékszögbe emeltem. A D alakú szögmérőt óvatosan erre a tűben végződő karra illesztettem úgy, hogy egyensúlyban lebegjen. Alá tettem – egymástól harminc centiméter távolságra – két azonos nagyságú radírt, s ezekre telepítettem…

A szavak semmit sem jelentenek a valósággal szemben; mit mond neked az, hogy: sötétség? Nyilván egészen mást, mint nekem – nem a lekapcsolt villany után tompán rezgő világ halvány lenyomatait retinádon; nem a kiégett villanykörte magányát, sőt, nem is a csillagfényes éjszaka…

ELÖNTÖTT A dalmáciai szigetvilág közepén,Murteren,az emberenelömlik valami édeni életöröm,s ha az elöntött én vagyok,képzeletem az „M”-etmáris a tájhoz kapcsolja:az öböl karéjában leng aszél taréja,a hullámzó tengeri test, az Adria,óriás-önmagát a mederben…

JAJ Jaj,ajjaj, az a baj,hogy a „J”,ha egyszer jaj-gatni kezd az ember, vagy a szél vagy bárminémi-nemű más,mintha már nem is lehet-ne le-   meg-állni, mert a saját súlya, az állati viszi le, húzza össze, nyomja szét és be-ki, át,cibálja, löki bele, le a vaksi…

Mindig nagyobbnak akartam látni, szebbnek és vonzóbbnak. Hajlamos voltam elfelejteni a poros, sáros utakat, csak arra gondoltam, hogy falusi kültelkeivel és óriási határával, negyvenezer lakójával a múlt század első felében még az Alföld nagy városának számított. A Hild…

Idén az ősz, ahogy színes akvarelljeit kiállította-rakta! Ilyen képeket eddig még nem láttam évenként ismétlődő tárlatain;talán nem is variáció a régiekre,bár azok is itt vannak,a napsütésben fölizzó vörösvadszőlő-levelek lobogása,a diófa-lombok és…

az egyetlen tanú maradtamahogy egy erdő kihal s már hiába kérdezelnincs aki válaszoljonkiürült mindenpróbálod összekotorni pislákoló tűz-maradékát a múltnaknovember már ágyúk se szóltaksütött a naparra az őszre mindig úgy gondolok:fénnyel-telimentünk a hungárián a…

ELKÖTÖTT CSÓNAK néhány játék megmaradbakelit-lemezforog a körhinta egykislány dodzsemezaz elvarázsolt-kastélyóriás-bendő nyela hullámvasút (mondjuk)fekvő kérdőjelmesebarlang fáklyáitkövető csónakúszom még az ismerősvizen – rám szólnak?redőnyök lehúzva a…