Döbbenten ülök a képernyő előtt. Nézem az évtizedek óta nem látott arcot, a mosolyt a száj szögletében, az orr ívét. Ijesztően eleven a hajdanvolt érzés emléke. Adventi napok ’79 karácsonya előtt. Apád fekete bőrkabátja, a szürke Trabant, a feszengő hallgatás az A.-ból…

ma minden tervezet maradhiába elhatározásnem írom leerről a zakkant januárrólszürkehülyén bámulnak a házfalaka massza-égnem sír szép havatszakadt ingét Csepelrossz gatyájába tűrte ma minden marad tervezetttúlélés-stratégiámbanberúgnékinni sem lehetbámulok világra…

Minden azzal kezdődött, hogy néhány éve az orosz kultúrpolitikus, Jevgenyij által szervezett rendezvényen megismerkedtél Serappal, a török könyvtártudóssal, majd később az ő libanoni származású francia informatikus barátnőjével, Joumanával, akivel egy dubrovniki konferencián…

Igen?Az ősz: Igen. A szőlő, már a fekete is,beérett. A nyár: Igen? Nemis figyeltem oda.Az ősz: Nem kell ahhoz neked odafigyelned,benned a nap akkora pofával süt, benned a levegő olyan nagyképűen túlmelegszik, benned a szél olyan gátlástalanul száraz, benned a viharok annyi ágat…

a múlt köde ordasa szó köve fájhallgat a bárányelveszett a nyájebben a versben se rigó se csízszájban bizsergőszilva-íznaspolyát fanyarítés fügét adaptálhosszított kabátbanszéles lebernyegben a nap havazásegyelőre még nincs tervbennaptárforgató bütykös ujjaikeze háta…

tíz éves korom körülsokszor engem küldött anyu a kocsmába apuérta Wágner vendéglőta Hiki fodrászata mellett akkorra bezártákodalett a Müller pékségPapp vegyeskereskedésa Boross biliárdteremMargit néni trafikját még kíméltékközért lett kovácsék fűszer és gyarmatáru…

– Felejteni tanulok – válaszolta dédapám, amikor nyugdíjazása után egykorú és fiatalabb ismerősei, kollégái a padnál megállva tapintatosan érdeklődtek nála, min elmélkedik órákon át a Feneketlen tónál. – Felejteni tanulok, hogy emlékezhessek. Az idő sok mindent…

Ülünk a nyár végi, bágyadt napfényben az udvaron, alig lézengenek a háztömb lakói, legtöbben elmentek vidékezni. Mi meg beszélgetünk, régi-új dolgokról, mint annyiszor – most épp arról, hogyan adtunk hírt magunkról nem is olyan régen, mi volt a skype, a mobil, az e-mail…

az álmok nem hazudnakcsak nem igazaktegnap fél négykor aludtam ela sejtek kikövetelik a rendes ellátástnem gondolnak a gazdatestreültem a gép előttmába ért a tegnap estenem kezdem újrahiszen magam sem értemmit kerestem óbudán hol egyújracsempézett konyhát megdicsértempedig…

Liget 1994 / 5  |  Parti Nagy Lajos – „KÖSZÖNÖM, VÁLTOZOM"   A Változatok a változásra című tematikus számból Előbb azt gondoltam, bele se kezdek. Kérdéseim és kétségeim inkább vannak, mint válaszaim, s e „válaszok” is meglehetősen rövidlátóak ezen az egyszerre…

Ha az ember rokonlátogatásra indul, ne legyen dolga reggel. Ne legyen! Ha mégis, napolja el, magyarázza ki, végső esetben mondja le! Sajnos, nekem volt, pedig kényelmesen utazhattam volna az anyósülésen terpeszkedve, miközben almát tuszkolok a gyerekek szájába, és kiflit a…

örülök hogy itt vagyannyi bánat éri az embertte vagy a gyümölcsöselém gurítod a napotapunak az ajtóban könyörögtemhadd vihessem be a hatalmas dinnyétde négy évem nem bírta elnéztem sírva hogy összetört nyárlátom a hegyről a messzi Dunátnem találom a papírdobozbana…

Gyilkosaim úgy tűnik, félnek. Talán attól félnek,hogy – mint egy karmester –  egyetlen intésselszabadon engedem őket. Hogy nem készítek fényképetróluk többé bilincsbe verve a bíróság nyirkos épületében,ahol egyetlen régi, reménytelen per mutációi zajlanakma is.…

Akár Londonban, Párizsban, Madridban, Berlinben, Rómában vagy Varsóban töltöttem egypár napot, mindenhol hallottam magyar szót az utcán. Még alig egyhetes New York-i és washingtoni tartózkodásom alatt is sikerült magyar turistacsoportba botlanom. Lisszabonban azonban már közel…

Fragonard uralja az egyik részt: tálka, színes, rokokó idill, egymásba révülő szerelmespár ül egy erdei padon, virágkosárral lábuk előtt. A francia Limoges porcelángyár még további, egyre kisebb méretű Fragonard-porcelánnyomattal (van ilyen?) képviseli magát. Csupa szelíd…

Nem vagyok több a nevemnél,és nem vagyok kevesebb sem. (pont)Apám már távozóban hagyta nekem,és elviseltem rajtam, idegenül, a nevet.Egy másikat aztán ajándékba szereztem, hordtam boldogan, míg viseltes nem lett.Tartoztam vele.Nem hozzá.Nem neki.A semmi voltam, és mégis volt…

Ilyentájt, amikor a tavasz már csakugyan hajlandó elhinni magáról, hogy ő külön évszak, és nem csupán a tél hányaveti meghosszabbítása, menetrendszerűen szokott belém nyilallni egy érzés, hogy Rómába kellene menni. Nem tudok rá különösebb magyarázatot, hogy miért éppen…

Bizonyára Don Quijote-i gesztus volt, hogy a választás estéjén Vámbéry Rusztem (1872–1948) tanulmányait és cikkeit olvastam – megint fájdalmas dühvel konstatálva, hogy ez az okos, szerethető életmű is eltűnt a „nemzeti” emlékezetből. Az ostobaságot gerjesztő és…

Az a fül,kérem szépen,lehetne akár az enyém is.A szögletes felső szegélyével... Túlzás nélkül állíthatom:tőlem lopták, ha lehetne lopni, különösmód, a jelenből bármit a múlt időbe vissza.Itt pedig,bal szélen, az öreg.(Öreg. Nos, lehet, hogy csak negyven éves, de mai…

Mostanában, hogy több évnyi távollét után visszakerültünk a régi házba: most szembesülök csak azzal, hogy a családunknak voltaképp nincs is története. Sokan vannak így, gondolom, a hektikus huszadik század után, melyben annyi minden torlódott fel, és amikre jobb nem is…