Az a fül,
kérem szépen,
lehetne akár az enyém is.
A szögletes felső szegélyével... Túlzás nélkül állíthatom:
tőlem lopták, ha lehetne lopni, különösmód, a jelenből bármit a múlt időbe vissza.
Itt pedig,
bal szélen, az öreg.
(Öreg. Nos, lehet, hogy
csak negyven éves, de mai szemmel
hatvannak látszik. Másképpen korosodtak régen
az emberek. Meggyűrődtek.) Kuncog magában, amitől a szája
széle huncut hajlatot kap... Zavartan vettem észre minap egy rólam készült
fényképen ugyanezt. Ó, de sok bajom eredt belőle – és nem tudtam, hogy a hajlat, a hajlat az oka.
Szemöldök,
testtartás, homlok, fül,
s persze az átkozott szájszeglet
– innen-onnan, részletekből rakom össze, vagy
inkább osztom vissza magam, és hihetem, hogy mindezt a rokonság
okán, hisz a koffer, amit felnyitottam, kópiák dimenzióiból vérszerinti ősöket szaggatott elő,
de mégsem. A magyarázat agyonüti a kérdést, üt, majd megbékéltet. NEM KELL MAGYARÁZAT.
Maradjon nyitva a rejtély, és kart karba öltve misztérium és felelősség éltető
kettőse dobogjon csak – a titok, hogy honnan, mit, mennyit adtak,
és a véső, hogy magam rajzoltam onnantól magam
belülről kívülre jó-rossz gondolataimmal
olyanra, milyenre… És a véső
még mindig farag, mert
sohasem késő.
(Szemem a képekre téved közben vissza,
s Kitudjahányéves Kuncogi bácsi megszólal.
„Fiam, kofferfedél nyitogató, szavakkal
hadonászó… Vedd észre a valóságot!
Kezeddel látásod, hitekkel belátásod
kendőznéd végsőkig? Elmondom mégis
a füledbe, harsány szóval, hogy égjen
emlékezetedben, ha majd… Elmondom:
NEM HALTAM MEG, élek, lakó vagyok
a lelki bérletben nálad, hála az égnek,
s a leszármazás törvénycikkelyének,
és ha ettől paff vagy, megnyugtathatlak:
élhetsz, NEM HALTÁL MEG, még nem,
sok ám a sorban álló lélek, a test pedig
oly ritka, becses és vágyott kalitka, hogy…”
A kofferfedél lecsattan.
Jaj… elaludtam volna? A fülem tömve
szózuhataggal, s a tartalmuk… Óóóó.
Mindenesetre leírom, ahogy hallottam –
A tévedés és révedés jogát fenntartva.)
Kállay Kotász Zoltán írásai a blogon | Kállay Kotász Zoltán írásai a Liget folyóiratban
