Úgy szeretnék neked ma verset írni,
az idő múlását megérinteni
csupán, március közepén, délután,
ahogy a lehetetlen hangjai is
megzendülnek és körbeülnek,
akármi megtörténhet bennük,
velük vagyok, részesük,
s az egész egyszerre fölfénylő,
forrósodó szerkezetben, vágyban
ugyanaz lüktet térben és testben,
a soha nem volt még pillanat mostja,
ahogy összefogja hasonlóit itt.
Indul hozzád, beszél újdondad ósdi –
Így szeretnék neked ma verset írni.
az illusztráció a szerző festménye | horgas.org
