Szaltikov-Scsedrin 1869-es művének – Egy város története – „forrása” a Glupovi krónika, mely „az 1731-től 1825-ig terjedő időszakot öleli fel.” Az író erősen igyekezett, hogy a cári cenzor gyanúját elaltassa. Ma másfajta cenzorok zörgetik a magyar csalitost, ezért ettől az igyekezettől túlterheltnek érezzük a szöveget. A szürreális abszurd gyönyörű őrülete s a Hatalom szörnyű anatómiájának pontossága viszont remekművé avatja a szatirikus szociográfiát.
A hatalmat Glupov-országban testi fenyítéssel gyakorolják. A tehetősebbek vagyonát indoklás nélkül elkobozzák, de mindennél fontosabb az ideológia irányítása. Működik a történelemhamisítás, a törvényfacsarás és -tiprás. A legfontosabb pedig a lázadók és felforgatók elleni küzdelem. A lázadás mibenlétét a Hatalom napi hangulata határozza meg.
A titkárok, főkapitányok, főszámvevők, ügyészek, „a helybéli intelligencia”: bábfigurák, egyetlen jellemzőjük a Hatalom buzgó tisztelete, önkényének meghatott tűrése; hatalmi vákuum esetén a megalázó rettegés. Továbbá egymás rutinszerű följelentése.