A francba, azt a hógolyót már nem kellett volna eldobni, nem is hógolyó, inkább jégtömb volt, az olvadt hó fagyott össze öklömnyi, koszos gumóvá, valami csörömpölt odalenn, na, most nyomás, mert a kocsi csikorogva fékez, kiugrik belőle egy alak, és szaladni kezd felfelé. A templomdomb pazar stratégiai pont, a pasasoknak általában eszükbe sem jut itt kutakodni, utcaszinten keresik a dobálókat, majd bosszúsan tovább hajtanak. Aki mégis kiszállt a kocsiból, az fel se jött az épületig, vagy ha mégis, nem mert benyitni, vagy ha mégis, hát odabenn elbátortalanította az oszlopok babonás félhomálya, zavartan ődöngött egy darabig, majd legyintve távozott. Nagyon állat volt a gyóntatószék mögül lesni őket, győzelem, és mindig csak győzelem, seregeink diadalmasan nyomulnak előre.
Ezt a szögletes szabású, nagydarab fószert most más fából faragták, csattog előre a kőpadlón, nincs más hátra, Márk térdet hajt, és leszegett fejjel besurran a sekrestyébe. József atya arcán széles mosoly ömlik el, Márk, jóravaló kis kölyök vagy, Isten megjutalmaz érte, öltözz csak, öltözz, a válladat megigazítom, így ni. A fehér alba páncélként borul rá, nagyon reméli, hogy a fickó elpárolog, ideje lenne. Sekrestyevillany leó, tárul az ajtó, énekelve bevonulnak, főhajtás, térdhajtás az oltár előtt, és a ritkás néhány alak között Márk felfedezi a féloldalra billent, nagy, sötét téglalapot, nem mer odanézni. Lesütött szemmel olvassa az olvasmányt, hibátlan hímet vagy nőstényt áldozz fel az Úrnak, tedd kezét az állat fejére, és a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozd fel, meg a könyörgést is, az országok vezetőiért, hogy hathatósan elősegítsék a népek közötti megbékélést, még véletlenül se esik tekintete arra az izzó vakfoltra, amelyből mintha valami fúró hatolna át a téren, közelebb, mind közelebb hozzá, mihaszna próbál menekülni. Víz és bor, kézmosás, kéztörlés, fejhajtás az oltár előtt, minden az előírás szerint, aztán a csengő kiesik a kezéből, felszikrázik és hatalmasat csörömpöl a térben, mind a hat nénike odakapja a szemét, hat pár szikrázó fúrófej közeledik felé. Ha a kupola esik darabokra, és zuhog a fejére, talán az sem töri össze ennyire. Amint visszaérnek a sekrestyébe, a feszültségtől csurogni kezdenek a könnyek, szent Tarzíciusz, a ministránsok védőszentje, könyörögj érettem, a francba, József atya mégiscsak férfi, ha papféle is, ő meg már nem kicsi. Egy kis ügyetlenkedés nem a világ vége, mormogja a plébános, egy ilyen nagylegény csak nem itatja az egereket. Márk belefúrja arcát a hatalmas, gömbölyű pocakba, amiről az atya kacagva szokta mondani, hogy ha a test a Szentlélek temploma, akkor ez itt a kupolája, Márk lüktető halántékában érzi, hogy a drabális alak körvonala odakintről a sekrestye felé közelít. Az aranyszövetbe nem szívódik be a könny, a cseppek buborékok gyanánt görögnek lefelé, lesz mit igyanak az egerek, idétlen egy hasonlat.
