az öreg hidat lebontották azótarozsdás kis vashíd voltcsakúgy reszketett amikorátmentünk rajta s arcunkatmint szerencsepénzt nevetvea Szinvába vetettükkora ősz volt vagy késő nyáraz idő senkiföldjesovány szél szaladt utánunka nap egy kihullott hajszálaült meg homlokodon-…

a mainapon történthogy az erkély sarkában állótöbbször elfagyott csámpás és vénséges hibiszkusz meg a vadszőlő tövében kelt kukacvirág sötét- és világos-lilája-pirosamohón kigyúltegymással versenyre keltés alkalmi zengzeményembe ajánlkozvakérte már-már követelte…

fehér cérnaszálak a feketeségen ponttól pontigmilyen mereven kecsesen húznak vonalat mintha arány és irány egyből csak úgy futtábanelérhető volnaértelemmel az artista dolga megtalálninézd csak csupa fejmegannyi erőlködő antropomorfiaa sárga-kék a vörös-barnaannyira…

Üzeneteket küldünk. Furcsa ez,hisz egymás mellett élünk. Mégis így kellhajóznia a szónak a palackban,a véletlen hullámain. Talánnem csapódik sziklához az üveg,nem kóborol el az áramlatokzavarosában, s egyszer, amikor márnem is számítunk rá, egy ismeretlenészreveszi, utána…

Az almafa lassan befejezikarját széttárja:hölgyeimuraimennyi volt!udvarunkig(a hullámpalás kutyaólig)ablakomig kitolt határain belülholtig kosárkát álmodikszellős polcot remélpár szem földre pottyantcirmos-héjúhangyaláb tapostanyári pillanat:töpörödött…

palackpostámattól vidámhogy a puffadt vihar utánkisütött a nap délutánés szerelmemmel ezért úgy fél öt körül az átszellemített kékliláikat fénybe emelő katángok között kanyargóhegyi úton tenyeres talpas bodzák mentén mentünk legalább ötször de az sem kizárt hogy…

 Füves hegy oldalán vénülő pasas –ezt a verset még ’98 tavaszán írtam A hal tréfája kötetben; hatvan múltam, jól hangzott,enyhe kivagyiság is rezgett benne emlékezetem szerint, humorosanakár;ma rezeg-e, merek-e visszatérni hozzá, életre kelteni,mert elém…

A parkolóban szél játszik a porbahullott újságlapokkal. Van igazságrajtuk vagy nincs, már mindegy: elhalványultaz írás, eső mosta össze azállítást és a cáfolatot. Aztánegy pocsolyában végzi a papír,szétolvad és kásává lesz. A sárgás-szürke pép úszkál a vízben, s…

A Kis-sváb-hegy déli oldalán,ott,ahol a félsoros Álom utca jó száz méter hosszan elterebélyesedik –a lebetonozott térségen tegnap reggel óriás-gépek jelentek meg éskülönféle állagú emeletes dombokat púpoztak föla teherautókon oda fuvarozott homokból, fekete földből,…

„…mert folytatódik minden, örökké ésaz örökléten is túl. Ami volt, azott lüktet abban, ami lesz, nem kell hátféltened a létezőt: elenyészveátlényegül, elemeire hullvaúj formát talál magának, és benneúj életet. Veszteséglistád tépd el:nem vész el semmi, csak…

Cérnaszálon,nem kötélen,át a sötét semmiségen táncoló, teelőre-hátra lendülsz-hőkölsz,hány fejed van, kétlábú?A kor lelke nemzett, a nemzeté,tudom, de milyen úton, módon, miféle konkrét vagy véletlen vágy, ijedelem tépett láthatóvá téged, hogy magad se tudod, mit…

RETRO-LIGET Liget 2000/9  |  Asztalos András - SZERETLEKSzeretlek és szeretem a fogkefédet.Szeretem az órádat, a törött válladat csavarostul, az összes pulóveredet és mosolyodat, a komolyságodat, az alsóidat, a hangodat, a cipőidet, a könyveidet, mindkét lábadat,…

Hogy a létraősmotívumaim egyike, nem puszta praktikum vagyheje-huja szó,tényképekkel és tanúkkalbizonyítható,s hogy tüstént meg is teszem(magától mozdul rá kezem),legyen eleve érvem;nem kell hozzá újra visszatérnem;ott vagyok itt –a gyerekkori udvaron áll,fenyőfából…

Tekinteted szürke ólomgolyókénthull a pillanat aknájába. Csaklefelé nézel. Megint vétkesenmegfeledkeztél az égről, pedigott lakhatnál, az volna kijelöltotthonod. Ám ha képes voltál arra,hogy elhagyd, számodra talán nem islétezik. Nem tépdesi könnyű szélfelhők gyapját, nem…

Öt nő maradna csak a helyszínen,ha telne az idő, mert a hatodik alakitt a bal szélen nekilendülve éppenfut el onnan, bár kérdéses, honnan; és a jelenet más kellékei, a szekér a rúdjához mereven dőlő láncdarabbalvagy a címadó csillagpor hullása isvalószerűtlennek tetszene,…

Egyszer régen már dejól elmeséltem:hőseimmel Kukutyinbana nagy-zab-vadzab-hegyezőt de be-indíttattam, legyőzettem velüka világmegváltás nehézségeit, s a beteljesítő mozzanatot a Rossz bajnokahajtotta végre, akarata ellenére; szerettem ezt a duplaszaltós megoldást, de már…

Álmomban valamely okból szükségessévált, hogy levágjuk a lábam. Nem rázottmeg a tény, gyakorlatiasan közelítettema feladathoz. Ha már így alakult, akkorlevágom én, mondtam, nem tudom, kinek,mindenesetre az illető ott ült mellettem,amikor végül megcselekedtük a dolgot.Bal kezembe…

Hajdani játszótárs emailjére– Persze, s ha van az embernek kedve vagyvalamiféle kényszerérzete, ki is mondja,eldadogja, válaszként a blogra bogozza:azért neo ez a retro,mert más nem lehet,mikor a restauráció ellen fordul,s látja,az ismétlődés ismétlődik megint,a régi…

Szeretlek, mondják egymásnak a lelkek,és végigélnek minden szenvedéstzokszó nélkül – egymásért, vagy taláncsak egy rögeszme rabságában. Perszehinni akarják, hogy az érzelemtöbb a szónál és több a gondolatnál.Hinni próbálják, hogy a szó: szeretlek,tettekre váltható.…

Egészen talán még nem süketülökmeg!Lám, a reszegést is tisztán hallom most – igaz, semmit se mond, nincs mit értenem,súrolja a plafont vakon, végestelen végig,talán bizony földtől égig ér a rusnya,én meg,hangzásokat rakosgató,függőleges tengely körül a szójátékokat…