Egyszer régen már
de
jól elmeséltem:
hőseimmel Kukutyinban
a nagy-zab-vadzab-hegyezőt
de
be-indíttattam,
legyőzettem velük
a világmegváltás nehézségeit,
s a beteljesítő mozzanatot a Rossz bajnoka
hajtotta végre,
akarata ellenére;
szerettem ezt a duplaszaltós megoldást,
de
már akkor is elismertem,
mindennapi elterjedése elég valószínűtlen,
és most, hogy megöregedtem,
jobbat tudok, új változatot, nem mesét,
nem holmi cselt, véleményt,
de
tényt ajánlok, kipróbált megtehetőt és kirakhatót,
minden cselekvő mancsra fölhúzhatót –
egy betűjátékról beszélek, igen,
amerikai születésű,
de
nem az számít, a neve s nemző nemzete,
de
a heve, s benne a módszer fénylő szelleme,
hogy a hét betűből összerakott szavak pontértékeinél
ne az legyen a tét,
kié a nyerő póz, ne
győztes és vesztes helyre játsszatok,
de
toktalan, csupasz okra, hogy a kettő együtt hányra megy,
mert az egy meg egy így külön is
fölragyoghat a véleten végtelenjéből előbukkanó szavakban,
nem áldozatot hoz a másikért,
mindkettő érdeke, hogy egyik se fogja vissza magát;
nahát,
mint a szerelemben is,
olyan egyszerű –
a világmegváltás e pillanattól
legyen
Scrabble-szerű.
az illusztráció a szerző festménye | Horgas Béla írásai a Liget folyóiratban