palackpostám
attól vidám
hogy a puffadt vihar után
kisütött a nap délután
és
szerelmemmel ezért úgy fél öt körül
az átszellemített kékliláikat fénybe emelő katángok között kanyargó
hegyi úton
tenyeres talpas bodzák mentén
mentünk
legalább ötször de az sem kizárt hogy hatszor száz lépést tettünk
és ez a tettünk
mondhatom
tiszta munka volt alig támolygó kétségtelen haladás
semmi dilemma felemás az irányt és arányt illetően
a lépegetőnkben
ezért teszem szóvá adom hírül virtuális palackpostán röplapon
hogy megesett
hogy van ilyen nincs benne semmi üzlet
ez az egyesült tett
nem korrupció –
bulvárba mártott revolúció
és egyéb szerencsétlenségek idején is
biztosan finanszírozható
szójátékokba fogva hajlik a dalra
kipingált rajzra
kéz a kézben
lépked a láb
lega
lább
fönn a fejtető meg
ha annyira akarja
legyen mint a szarka tolla
tarka
az illusztráció a szerző festménye | Horgas Béla írásai a Liget folyóiratban