A parkolóban szél játszik a porba
hullott újságlapokkal. Van igazság
rajtuk vagy nincs, már mindegy: elhalványult
az írás, eső mosta össze az
állítást és a cáfolatot. Aztán
egy pocsolyában végzi a papír,
szétolvad és kásává lesz. A sárgás-
szürke pép úszkál a vízben, s akad
aki rálép. Közönyös alászállás,
szennyes és lomha átlényegülés,
melyet unalom keretez. A tűz
más volna: egy nagy máglya, ahol minden
megtisztul, míg elég. De ne tagadd:
a parkoló a miénk – illik hozzánk.

Csengery Kristóf írásai a blogon | Csengery Kristóf írásai a Liget folyóiratban