Üzeneteket küldünk. Furcsa ez,
hisz egymás mellett élünk. Mégis így kell
hajóznia a szónak a palackban,
a véletlen hullámain. Talán
nem csapódik sziklához az üveg,
nem kóborol el az áramlatok
zavarosában, s egyszer, amikor már
nem is számítunk rá, egy ismeretlen
észreveszi, utána nyúl, s a párás
palackból előkerül a papír.
Hogyan olvassa majd? Közönyösen? Vagy
lelkesen, mint aki kincset talált?
Megérti? Félreérti? Lehet így is,
úgy is. Most nincs más dolgunk: írni, várni.
Csengery Kristóf írásai a blogon | Csengery Kristóf írásai a Liget folyóiratban
