RETRO-LIGET  Liget 2004/11  |  Rába György - BELTENGERAkiknek nincsen tengerükazt látják mégis mindenüttkinek nem jut apály-dagály cserealakot vált a víz rengetegeórák hosszat hallgatja partradöng tajtékos napjai habjas a sok örvény közeli messzi forgóa kezdeteket a…

Ez a rendszer olyan rendszer,fondorlatos, blőd falanszter,nyúzó nyelenc, romlott csiger –semmi humor: zokogni kell.Hírek mocska rajtad ragad,szorongat zagyvatag,a jövő már megvolt régen,nincs változás, csak a szégyen.Szegről végről senki se ment,megmutatta a parlament falra ment…

Kezdhetjük is. Csapó egyes! Jöhetnek a sírkeresztek, ahogy dülöngélve hegyes drótkerítésükre lesnek.Lássunk rá a folyópartra! Vadgyümölcs és gomba lakja.Szemétdombok közt, takarva lugas, kicsit jobbra lanka.Ott rohangál Hontalanka. Orra maszat, vödre három.Velük próbál meg…

SZALVÉTA(Egy tánctanár emlékére) Egy papírszalvéta lépett a szobába feszesre simítva. A szélek határozott vonalai megadással engedelmeskedtek a fegyelmező ujjaknak. Az ajtó kirakatában megállt, tárulkozva, példaként: Így illik megjelenni. Aztán asztalhoz ült, háromszöggé…

mennyből az angyalnem jött le hozzátoknem hozott segélytse meleg kabátothiába mennétek Betlehembeelvetélt Márianem született megama várva várt gyermekcsalóka volt a csillaga rongyos istálló feletta háromkirályok szemeszesztől csillogvárni kell méga megváltásrakitartó…

Lefekvés után,elalvás előtt kérdezted,hogy akkor most már,mert ennyi esztendő(ötven) elteltével rápillantva az egészre,jóllát-ha- tó:mondjam meg,megbántam-e?Meghökkentem,de magamban menten elismertem,hogy csakugyanlát-ha-tó,s nem térhetek kisemmi módon a válasz elől,meg kell…

Távoli mezők illatát érzem,s hallom sosemvolt városok zaját.A réteken föltörnek, csokrokban,a fűcsomók csöndes akkordjai.Még egy hónap, és szinte itt a nyár.Megint felzúg a lombos fák kara.Úgy teszek, mint boldog, reményteli korok emberei, akik minden órától, naptól, héttől…

1948-bana II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjakéntvonultam-tama falu temploma, kocsmája, vegyesboltja közti térségre,az oroszlános emlékműhöz;nem tüntettünk, ünnepeltünk,sütött a nap, aztán esett a hó,rövidnadrágban voltunk, bőrünk kipirosodott, fújtuk a Gábor Áron…

sok elmosatlan edény a mosogatóbanmagatehetetlen szomorú tárgyak– a tegnap meddőhányója –elkoszolódott napok naptárban emlékezetbena napnak útját állja a légyszarosmaszatos ablak a kialvatlan véreres szemde kívül maradni bizonyos vonatkozásban szép és…

Illusztrálniszeretnémezt a képet,kihasználniakár;ezérttapogatózom szavakkal körülötte;hallom hogy hív, jössz te, jössz-e?Szinteduruzsolmegvesztegetően,télies hófehére lelkesít,nézemés elhiszem gyengédségeit,ezen a rajzolaton a vonalakúgy tekeregnek (kötekedő…

Diane Arbus fotójaJ. L. Borges a Central-parkban áll 1968-ban, egyenes tartással,öregesen szorítva botját a földhöz. Kissé félre és felfelé néz, a homállyal szembe talán,nem a lencsébe pillantva. Ez bizony itt a világvég: New York-Manhattan szíve, lombtalan fák cikkcakk vonala a…

                                                 …

gilkili-gilkili-gunnjövök megszületnibort inni verselnimagamat el nem temettetemnem leszek nyűvekkel telt tetem az ördögöt a pokolba vitetemott legyen elvi tetemmántikaténi katá…elsodor az áloma halált lekakálomcsiribiri zabszalmabolond aki meghal maa dicsőség talminem illek…

Hófödte lépcsőkön állok Gül Baba türbéjénél. Fejem felett vakít a nap, világít a pára,a pesti oldal zsírozott üveg mögött.Eszembe ötlik az agg Szophoklész, Kolonosz szülötte,ki úgy bizonyította épelméjűségét, hogydrámát írt vénségére, a vak Oidipuszt…

láttam már valahol valaha igenakkor is ha nemrebben át rajtam ahogy egy új albumból elém kerüla Népligeti emlékmotívumaira külön-külön is fölneszelnékhát még a megfestés módjáraaz ijedt-ijesztő ördögfej figurára nyaktalan félkarú szürkés-zöld testen ül…

Hat-hétméteresre nőtt óriásbattyog előttem, a fején kapucni, de hiszen én vagyok az, ni: a kora délelőtti nap horizontról reflektorozófényében megnyúlt árnyamgólyalábai nevetségesen vékonyak(mint öreg nyakak),kalimpálnak enyhe lejtőn lefelé(hova,miért),fölfelé milyen…

Ez a napfény ugyanaz a sokszálú zápor, zúdult már arcomba.Ha nem „ez” lett volna, most mi volna?A sok „ha” egy másik álommá összekapaszkodna.Az ég sajog, nem a föld, s nem a fű. A lombhűvösben sietősarany-formák a rovarok. Az egyik sejti a jövőt –…

Hallgattok, rajzoltjaim, ecoline-nal foltozott kínai papírjaim,kínrímeim leheletnyi testű megesettjei,degyötrődtök, ugye, ti isa honi meddőhányók alján,tépett szélűek, reszketegantropomorfiák,és az éhségsztrájkra kényszeredettek iránti tettleges szolidaritásban,a felemás…

Eladó lettem, ez igaz, de nem érzem, hogyelárulnám magam. A munkám nem volt mindiga hobbim, de addig dolgoztam az ügyön, mígaz lett. Céltudatos voltam, nem téríthettek elsemmiképp. Eladó lettem, bár sosem kóstoltam,amit árusítok, de aki erre vetődik, feltétlenülmeggyőzöm, hogy…

Középre teszem a nagy zsámolyt.Nem tudom meddig, miért éshogyan, az ígéret kevés,                  fél fogamra sem elég.…