láttam már valahol valaha igen
akkor is ha nem
rebben át rajtam ahogy egy új albumból elém kerül
a Népligeti emlék
motívumaira külön-külön is fölneszelnék
hát még
a megfestés módjára
az ijedt-ijesztő ördögfej figurára
nyak
talan
félkarú szürkés-zöld testen ül
nem is testen nem is ül
nem is karral mégis mutat
a sötétbarna-fekete táj
mindene fáj
hajdani hulladékból kimentett fiók ütött kínzott homlokfala
zártartó fém maradványa vicsorgása
függőleges horzsolások
a látvány másik felén meg
nekem a jobb onnan a bal oldalán
a trombitáló szárnyatlan angyal talán
le nem zuhan
mert fehérből van
mindene
de
színpadias része csupán az odakentnek
a tartóelem ahogy ma elnézem
belelátom ráérzem a festetlennek
a nyers képhordozó testnek
a törésnek jutott
abból él de így is fél az egész szürrealista deszka
egyszerre szorong és derül mintha
a saját motívumaimra nézne
gyerekkori emlékeimre
verses
összetereléseimre
oda-vissza
arra
erre
illusztráció: Bálint Endre | Népligeti emlék
