SZALVÉTA

(Egy tánctanár emlékére)

Egy papírszalvéta lépett a szobába
feszesre simítva. A szélek
határozott vonalai
megadással engedelmeskedtek
a fegyelmező ujjaknak.
Az ajtó kirakatában megállt,
tárulkozva, példaként:
Így illik megjelenni.
Aztán asztalhoz ült,
háromszöggé hajlítva magát.

SZENVEDÉLY

A tenger türelmesen áll
az emberparton.
Horgászbotja az ár,
hullám a csalétek – a fürdőző
testével ráharap, de
a tenger legtöbbször megkegyelmez,
a partra visszadobja a sótól pikkelyes
fürdőruhás-nadrágos példányt
– más halra vár.
Horgász-ösztöne kiismerhetetlen;
villanás, és egy partra cuppanó alak
a visszaáramló hullám
prédája lesz, habzó fodrán
a kiválasztott fennakad.
A tenger valahol nedves kosarába
dobja a légért kapkodó, rángatódzó
zsákmányt. „Jó lesz vacsorára!
Az asszony remek lét készít
belőle, a csigaféléket unom már.”

fotó | 500px.com

Handi Péter írásai a blogon | Handi Péter írásai a Liget folyóiratban