Pipacs pancsol: fröccsen, ki-kicsap medréből a zöld.A szomjas délután,reszkető kézzel, újra tölt.Tánca néma (a lánc beszédét nem érti az este),s holnap a sápadt kis pillangó messze... Így lesz-e?illusztráció | a szerző fotójaBúth Emília írásai a blogon | Búth Emília…

Belefulladhat az embertajtékzó hófehéramerre csak nézel pitypangkapálózni nem ér!Jár tüllruhás balett-táncoshomloka hét kis ráncnem több (nézd) ez a vers is csakbalerina-románc.Ólomszürke betűsorokfarkasszemet néznekvakrozsdás szó-párkányonféllábú emlékek.Kinek…

Szemet vetett a szép Kerekded kék szemű Könnyelmű végtelenre - - - - - - - - - - - - - - - -…

A kiszáradt akácfa, sors-talan, mint én, te, ő…kivágatlan megúszta. Van.Árnyéka is kinő.Ágak között pislogva költa hold-csőrű madár.A horizont mindent elbír.Az ember tapsra vár.A madárijesztő, kinekkét karja holt erő,nem méricskél, aranyat éra májusi eső.A föld…

Zé arról olvasott a neten, hogy egy távoli s egyben keleti országban rendre megöngyilkolják magukat a celebritások. Erről eszébe jutott, hogy néha a bálnák is a partra úsznak, ahol roppant súlyukat nem bírja amúgy nem gyenge csontozatuk, összeomlik a tüdejük, és kimúlnak.…

RETRO-LIGET  Liget 2004/11  |  Rába György - BELTENGERAkiknek nincsen tengerükazt látják mégis mindenüttkinek nem jut apály-dagály cserealakot vált a víz rengetegeórák hosszat hallgatja partradöng tajtékos napjai habjas a sok örvény közeli messzi forgóa kezdeteket a…

Távoli mezők illatát érzem,s hallom sosemvolt városok zaját.A réteken föltörnek, csokrokban,a fűcsomók csöndes akkordjai.Még egy hónap, és szinte itt a nyár.Megint felzúg a lombos fák kara.Úgy teszek, mint boldog, reményteli korok emberei, akik minden órától, naptól, héttől…

Ahol lakom, a fák nem nőnek az égig, a tízemeletes házak elfogják előlük a fényt. A Fő téren naponta több tízezer ember vonul át (civil díszszemle), és az autóbuszok évente mélyítenek új vájatokat a frissen és rosszul aszfaltozott úttestbe (groteszk tetoválásminták).…

Hat-hétméteresre nőtt óriásbattyog előttem, a fején kapucni, de hiszen én vagyok az, ni: a kora délelőtti nap horizontról reflektorozófényében megnyúlt árnyamgólyalábai nevetségesen vékonyak(mint öreg nyakak),kalimpálnak enyhe lejtőn lefelé(hova,miért),fölfelé milyen…

Ez a napfény ugyanaz a sokszálú zápor, zúdult már arcomba.Ha nem „ez” lett volna, most mi volna?A sok „ha” egy másik álommá összekapaszkodna.Az ég sajog, nem a föld, s nem a fű. A lombhűvösben sietősarany-formák a rovarok. Az egyik sejti a jövőt –…

A dőlt betűs részek az „El lehet innen menni” - A rezidensek levele Orbánnak cikkből származnak.A száz évvel ezelőtti Alaszkában vagyunk – hozzá kell tennem: szerencsére. Alaszka ember által csaknem járhatatlan ősvadon, egybefolyó rengetegek, tűzokádó, éberalvó…

Stockholm kertvárosában a szokott csend, rend és nyugalom honol. A fenyőfák könnyed, lazító talajtornát végeznek a szél halk vezényszavára, de hirtelen robaj hallatszik, üres tejesüvegek gurulnak szanaszét, egy nő előbb ijedten, majd dühösen felsikolt, és lendületes…

Mintha láncon fuvintott,ágról szakadt,néma szappanbuborékok,fűre koccantkönnyű kis karácsonyi üveggömbök volnának a szélben borzongó,novemberi szana-szét bóbiták…itt is,ott is,emitt is,amott is…az udvaron, a kertben.Lépni sem merek!Lábujjhegyen kerülgeti őket a…

Gyertyánfa sárga levele keringél alá, egy rigó ijedten felröppen,a boltozódó esti szürkületben nyakra-főre északról fú már a szél.Új trükk régi, mintegy véletlen szórja,vörös bokor alól durván kilöki az üres csigaházakat ördögi kéjjel elém, nem hallgat semmi…

Pofára eséseim és csalódásaim közöttaz ilyen-olyan belebukásokkal együtt vagy mellett és ellenére akár, a sors, netán a véletlen kedvez-                      …

Az esős napokban, megmondom, mi a jó;ha sötétszürke hasú heveny vattacsomórohangál fejetlenül és alacsonyan felettünk, ha nekivadulva facsarja szennyesét az ég és a kora őszi lucsok szakadatlan csurognyakra, főre, s ráfanyalodunk az esernyőre,te belém karolsz, én magamhoz…

MOST MÉGHamarabb lesz itt az este,visszafogott a nappal,bár a reggel még eljátsziktörött tükördarabbal,üvegcseréppel.Behálózva a dália,a tündérnek körme nőtt;fátyla bomlik, hófehérben képzeli az esküvőt.Vele remélek.Szél támad és eső koppan:pár gyöngyszem a…

Sötét, viharos éjszaka. Az eget a villámok zsákvarrótűi öltögetik. A beton aprókat pukkan, az autók csúszkálnak a nedves flaszteren, akár a jégkockák, és a neonreklámok alatt esernyők virágai bomlanak ki.Egyszerre megszaporodik a sarkokon álló rendőrök, egyéb hivatalos…

őszi fák ti őszi fákolyan csupasz a világföljajdul sok száraz ágaz ember az égbe látmúlás-szagú az avarszálltában hal el a dalesőcsepp-szemeivel bámul vádolón az éghiába vagy halni kellsehol sincsen menedékím egy tavalyi madáralvó szárnnyal ideszállpiciny teste…

SZÍNEKAzok voltak aztán a vadászatok! És az igazi terítékek: negyven fürj, huszonhét fácán, tizennégy fogoly! Micsoda kutyám volt, fiam, állta a vadat, akár napokig is, sárban-vízben, hóban-fagyban, egyetlen pisszenés nélkül. Engem lesett, az én vezényszavamra várt, odahozta…