Az időben gázoló ember mindig is barátságos meg ellenséges viszonyban volt a tüzzel. Tudat alatt ma is tartunk tőle – én mindenképpen. Reggelente, mielőtt elhagyjuk a lakást, a legtöbbször elhangzó, legendás kérdés: „eloltottad?” A híradókban abszurd-gyönyörű…

Tekinteted szürke ólomgolyókénthull a pillanat aknájába. Csaklefelé nézel. Megint vétkesenmegfeledkeztél az égről, pedigott lakhatnál, az volna kijelöltotthonod. Ám ha képes voltál arra,hogy elhagyd, számodra talán nem islétezik. Nem tépdesi könnyű szélfelhők gyapját, nem…

Álmomban valamely okból szükségessévált, hogy levágjuk a lábam. Nem rázottmeg a tény, gyakorlatiasan közelítettema feladathoz. Ha már így alakult, akkorlevágom én, mondtam, nem tudom, kinek,mindenesetre az illető ott ült mellettem,amikor végül megcselekedtük a dolgot.Bal kezembe…

Szeretlek, mondják egymásnak a lelkek,és végigélnek minden szenvedéstzokszó nélkül – egymásért, vagy taláncsak egy rögeszme rabságában. Perszehinni akarják, hogy az érzelemtöbb a szónál és több a gondolatnál.Hinni próbálják, hogy a szó: szeretlek,tettekre váltható.…

Egészen talán még nem süketülökmeg!Lám, a reszegést is tisztán hallom most – igaz, semmit se mond, nincs mit értenem,súrolja a plafont vakon, végestelen végig,talán bizony földtől égig ér a rusnya,én meg,hangzásokat rakosgató,függőleges tengely körül a szójátékokat…

 Nem szabad őszintének lenni. Csakőszintének szabad lenni. Az őszinteségvédtelenné tesz. Az őszinteség felvértez.Lehet ezt így sokáig folytatni, és perszesorolsz érveket minden állítás mellett,hiszen annyit te is konyítasz a színpadidialógusok írásához, hogy képes légy…

Fásultság és félelem, félelem és fásultságbénít és tompít, zár magadba és köt gúzsba,hitetlen vagy és reménytelen, bár hitet ésreményt próbálsz magadra erőltetni, s olykuszák agyadban a gondolatok, hogy méga bajaid sem tudnád rendesen elsorolni, igaz,nem is fenyeget a…

Ha a világ közlekedőedényvolna, csöveiben csupa hamisságcsordogálna, szemfényvesztés. Hol itt, holott üti fel a fejét egy koholteszme, mely megváltást kínál, s ha azt nem,hát tejjel-mézzel folyó Kánaánt.Árad és habzik, forr és bugyborékol,mindent elönt a hazugság. S a…

Áprilisi, tiszta nap. Az égen fellegbuborékok lebegnek, kissé füstös képűek, mintha a szél tintával dúsított vízbe mártogatta volna szívószálát. A fák hatalmasan lélegeznek, kidomborítva lombmellkasukat. Sárga, kék, fehér színek villóznak mindenütt; napfénnyel…

Mi adhat békét, kérdezed magadtól,kihez fordulj, milyen szabályozóerőhöz, hogy csitítsa el az újraés újra egymást érve feltorlódó,tajtékos indulathullámokat,melyek nem hagyják csendben kisimulnia lélek vízfelületét, s az így nemválhat tükörré, hogy a külvilágotmutassa…

Mintha a plakát alatti kettőt isláttam volna már, anya és lánya lehet szintén,de másként kéregetnek, mint a fölöttük nevetők;a Nyugati p.u. előtt, a járdán ülnek, mellettük óriás nejlonszatyorban a holmijuk, előttük a zöld műanyag pohárka dilettáns persely,üressége…

Még meghalhatsz fiatalon,mert fiatal vagy most is– legalábbis annakérzed magad.Még kiszökhetsz az idő kapuján,levetheted a múlás és a romlásszégyenfoltos overallját – mégbeleájulhatsza mártír tisztaságba.De hát hiába töprengsz, mindeközbentudod, a döntés nem…

Nem én gondolkodom:a gondolat gondolja önmagát.Feltámad, mint a szél, melyki tudja, honnan jön, ki tudja, merre tart;pocsolyát borzol és újságpapírtlebegtet, belecsókolaz ámuló rózsakehelybe,kabát alá bújik, s olyan erővelvágja be a nyitva felejtettablaktáblát, hogy az…

Mulasztásaid ölnek meg majdegy szép napon. Tétovaság éshalogatás. A hifi torony kékenvillogó számlapján az órátéveken át nem állítottad be, pedigcsak egy perc az egész.Nincs jelentősége, de mégis. Aztánott vannak az idők kezdetén megvett,máig kicsomagolatlan ingek,s persze a…

Vajda Júlia | Arany tájÚjabban esténként azon kaptam magam, hogy végiggondolom aznapi tetteimet, mintegy leltározom, mit végeztem. Aprólékosan és részletesen soroltam magamban munkáimat. Mi ez? – kérdeztem döbbenten, – számonkérés? Önmagamtól? Hogy jól gazdálkodom-e…