Fásultság és félelem, félelem és fásultság
bénít és tompít, zár magadba és köt gúzsba,
hitetlen vagy és reménytelen, bár hitet és
reményt próbálsz magadra erőltetni, s oly
kuszák agyadban a gondolatok, hogy még
a bajaid sem tudnád rendesen elsorolni, igaz,
nem is fenyeget a veszély, hogy egyszer
csak előlép a ködből valaki, aki kíváncsi
rád és az életedre. Valahonnan mégis hallani
vélsz egy hangot, talán csak bebeszéled
magadnak, hogy hallod, de talán valóban
szól ez a hang, halk és homályos, de mintha
azt súgná, vonszold magad tovább, keress
fogódzót, haladj előre, és főleg: ne félj.
(illusztráció: Kondor Béla | Férfi konstrukcióval)
Csengery Kristóf írásai a blogon | Csengery Kristóf írásai a Liget folyóiratban
