Ha a világ közlekedőedény
volna, csöveiben csupa hamisság
csordogálna, szemfényvesztés. Hol itt, hol
ott üti fel a fejét egy koholt
eszme, mely megváltást kínál, s ha azt nem,
hát tejjel-mézzel folyó Kánaánt.
Árad és habzik, forr és bugyborékol,
mindent elönt a hazugság. S a leg-
furcsább, hogy magunk várjuk, sőt, elvárjuk,
hogy lóvá tegyenek, orrunknál fogva
vezessenek. Ha nincs hazárd ígéret,
csalódottan rójuk sivár utunkat,
csodát remélve – így közlekedünk
a sikamlós közlekedőedényben.

(illusztráció: Mattis Teutsch János | Kompozíció)

Csengery Kristóf írásai a blogon | Csengery Kristóf írásai a Liget folyóiratban