Mi adhat békét, kérdezed magadtól,
kihez fordulj, milyen szabályozó
erőhöz, hogy csitítsa el az újra
és újra egymást érve feltorlódó,
tajtékos indulathullámokat,
melyek nem hagyják csendben kisimulni
a lélek vízfelületét, s az így nem
válhat tükörré, hogy a külvilágot
mutassa pontosan, ítélkezés és
csúfítás vagy szépítés nélkül, a
valóságot kettőzve szenvtelen
becsülettel. Másra nem vágysz, csak erre,
de háborognak az erők a mélyben,
s összetörik a lélek gyenge tükrét.

(illusztráció: Gyarmathy Tihamér | Életre kelt szerszámok)

Csengery Kristóf írásai a blogon | Csengery Kristóf írásai a Liget folyóiratban