Kiadó | Liget Műhely Alapítvány | 1122 Budapest, Kissvábhegyi út 4-6/b.

Alapító szerkesztők |  Levendel Júlia, Horgas Béla

Felelős szerkesztő | Horgas Judit

A kiadásért felelős személy | Bornemisza Eszter, kuratóriumi elnök

Folyóirat | ligetmuhely.com

a LIGET e-könyv sorozata

ELŐHANG, HIBISZKUSSZAL

ohó
na né
ez a mályvarózsa meg
mit és mit csinál
ahogy a beömlő
téli
napfényragyogásban
szobánk üvegfala előtt álldogál
 nyitogatja sorra
piros-lila-dupla kelyheit
kettőt-hármat hetet-tizet
bámulom
ahogy ott ülök
napok óta szembesülök
a ténnyel
hohó
de hiszen ez provokáció
hibiszkuszod gyönyörűséges jelenése feldob
s visz máris vagy hajt a kényszer   
a vágy
megint a mégis
tudod az a régi
az ecoline-nal festett figurák
formák iránt és felé
tudod  az a reménytelen
az időszerű
a mai új
ez itt a kezdete
a povokáció veleje
a fájás és félés közti kérdés
ha megteheted megteszed-e
megpróbálod-e újra meg újra ugyanazt
mindig másként csinálni meg
komolyan –

versek és képek  |  Horgas Béla

PDF | Adobe Acrobat Reader

Az e-könyvekről és az e-könyv olvasókról a wikipédián talál magyar nyelvű, összefoglaló leírást.

R. VÁRKONYI ÁGNES (1928-2014)

„A történetírás összetett munka: egyszerre mesterség, tudomány és művészet. Ami a természettudósnak a laboratórium, az a történésznek a levéltár és a könyvtár. Ha valaki hidat épít statikai tudás nélkül, a híd leszakad. Ha mesterségbeli és tudományos követelmények nélkül formál véleményt, a mentális híd omlik le a jelen, a múlt s a jövő között. A megformálás művészete pedig a valóság, sőt, az igazság minél jobb megközelítését, világos érvelést, könnyed megírást kíván, a 21. század egyetemes nyelvén fogalmazva. Nyitottságot vár el kérdésekre, ellenérvekre, további gondolatokra. Mert a tudomány öntörvénye az értelmezés szabadságát és a folytathatóságot is megköveteli.“
Hidak a századokon át – beszélgetés R. Várkonyi Ágnessel, Liget 2014/7

R. Várkonyi Ágnes történész, a magyar történeti ökológia megteremtője, a Ligetnek is mindvégig meghatározó alkotója 2014. december 13-án elhunyt.

A tűzvész tanúi című kötetének ajánlásában írta:

„Ajánlom ezeket az írásokat Tacitusnak, aki meggyőzött, hogy számíthatunk az utókor megértésére, ajánlom Babitsnak, aki szakadatlanul figyelmeztet, hogy Magyarország története nem eshet ki a közös európai emlékezetből. És ajánlom általában mindenkinek, akik tanítottak és ösztönöztek a történeti látás izgalmas örömeire.“

R. Várkonyi Ágnes nemcsak jelentékeny, eredeti gondolkodó, megbízható tudós volt, hanem nagyszerű esszéista is. Művei pezsdítő, szerethető olvasmányok.

A Pelikán a fiaival és A tűzvész tanúi már ingyenesen letölthető e-könyvek.

HON A HAZÁBAN

Csend támadt – a feldúlt vidékről
a zivatar már elvonul,
s ágak ínyéről vicsorít ránk
esőcsepp-fogsorral az Úr.

Végigezüstlik a tócsán
a rettegés, szellő ha rebben.
Hőköl a ló... Továbbereszt vagy
szétszaggat bennünket az Isten?

A rongyos, megfakult mezőket
rólunk, Uram, letépheted –
Magyarország határait
ránk rajzolták a sebhelyek.

Annak oltalmazzuk, ki tőlünk
elhódította – legalább
kardunk élén csillogjon ez az
esőcsepp-gyöngysoros világ!

Kronyid Ljubarszkij asztrofizikus, később emberjogi aktivista 1972-es letartóztatása és pere nagy visszhangot váltott ki egykor, az orosz demokratikus ellenzék történetének nevezetes pillanataként.

A bírói ítélettel lágerlakóvá tett Mars-kutató specialistának (akinek izgalmas életéről remek, hosszú interjú olvasható magyarul is) ugyanakkor ritkán idézik azokat az emlékezetes mondatait, amelyet a vád képviselőjének szegezett, amikor az azt találta mondani, hogy a tudományos értelmiség nem állít elő javakat és értékeket. Idézzük Ljubarszkijt egy kiváló amerikai újságíró könyve nyomán:

„Ügyész polgártárs, ön húsz évvel maradt el a világtól! Átaludta a világ arcát megváltoztató tudományos-technológiai forradalmat. Szociológusok és közgazdászok tucatnyi könyvét tudnám idézni, de nem fogom, amelyek ennek a forradalomnak a hatásait elemzik, s amelyek egyikében azt olvashatjuk, hogy a fejlett ipari országokban (vagyis a Nyugaton) e pillanatban a nemzeti jövedelem növekményének 75%-a nem a termelés volumenének emelésén, hanem a tudásfelhasználás kiterjesztésén, a tudásszint emelésén alapul – az értelmiség munkájának köszönhetően”.

ma minden tervezet marad
hiába elhatározás
nem írom le
erről a zakkant januárról
szürke
hülyén bámulnak a házfalak
a massza-ég
nem sír szép havat
szakadt ingét Csepel
rossz gatyájába tűrte

HON A HAZÁBAN

Az ismeri az én országomat,
aki állt már a szivárvány alatt,
mely sorsos égen tündököl naponta
és emberöltők véres könnye fonta.

Ittsemvolt-ottsemvolt birodalom,
csupa álom, és csupa furcsa lom,
amit csak egy nép emlékes szerelme
őrizhet ott az idővel perelve.

Bethlen Gábor nagyálmú homloka,
Fehérvár füstös márványoszlopa,
Apáczainknak sírban is lobogva
világító, rettentő szemeodva;

egy vértől rozsdás, súlyos láncdarab,
mit holtáig viselt a gályarab;
Mikesnek akkor ejtett szemekönnye,
mikor feltűnt a Kárpátok köpenyje;

a vas, melyet Koháry pengetett,
rabkenyeréből egy kövült szelet,
s mi bőven omlott a bakó kezére:
Hajnóczy ifjú, forradalmi vére;

Vasvári Pál nagy, álmodó szive,
rút óndarabbal a közepibe;
a százszor gyilkos hosszúnyelű dárda,
amely Petőfi testét átaljárta;

Júlia kancsal, földi mosolya,
egy sóhajtás, mely meg nem szűnt soha,
egy drága kéz, mely szeptemberi tarlón
mind búcsút int, remegve, elhanyatlón;

égre rovott sírkő-komor betűk:
„Most Már Tudjuk, Mért Éltük Életünk –”
s egy zokogásszerű, szomorú dallam,
melynek szavát síromba is behallom –

s még mennyi-mennyi drága, szent kacat
alkotja az én bús országomat!
S szeretném látni: ember, avagy állat
közülük bármit is elkonfiskálhat –?!

Itt ez a szó: kukac – jószerivel már elvesztette eredeti jelentését, ahogy manapság például a meleg. A @ jel elektronikus levelezésünk kulcsa, de az email-forgalom előtt is használták. Állítólag a modernitás kezdetén, az első Underwood-írógépek billentyűzetén jelent meg először, holott nem!

Már a latin és görög traktátusokban is fellelhető. Mindenesetre egy évszázadon át a mechanikus írógép betűi között szunnyadt, békés inkognitóban. A kereskedelmi számlák kitöltésénél ugyan le-leütötték a billentyűt, de nagyon kevesen tudták, voltaképpen mit jelöl és hogyan kell kiejteni. Még csak nem is rébusz volt – szegénnyel nem törődtek, tudomást sem vettek róla.

HON A HAZÁBAN

– Ugye, milyen szép is volt nekünk a Bolyai utca!
– Lombsátraival, napban-fagyban-hóban-virágban milyen
feledhetetlenül szép volt nekünk a Bolyai utca!
– Én meghalok... és te is meghalsz... És akkor senki se tudja
többé, milyen szép volt nekünk a Bolyai utca!
– Igen, de halálom előtt én majd elmondom valakinek...
– Ha tíz valakinek mondod is el, és mind a tíz valaki száz
valakinek, azok is mind meghalnak egyszer és így...
– Hát akkor vésem fára!
– Elkorhad.
– Ütöm vasra!
– Szétrozsdál.
– Írom sziklára!
– Szétmállik.
– Gyémántra!
– Elenyész.
– … ?
– Végül a szó maga is meghal... A nyelv elnémul... És így
nyoma sem lesz többé annak, hogy milyen szép volt
nekünk a Bolyai utca...
– Hát akkor kódolom jelre. Gerjesztek! A hidrogén-hullámra
táplálom
és a Világtér tücsökjei:
a 21-es hullámhosszon cirpelő H-atomok
világűr-örökre lüktetik-zengik
                       zengik-lüktetik
hogy milyen feledhetetlenül szép volt nekünk
a Rózsadomb lankáján
         Budapesten
                 a Bolyai utca.

HON A HAZÁBAN

Kelsz és lenyugszol észrevétlenül:
Innep volnál, de senki meg nem ül,
Végzetes évi nap!
Oh, e tömeg más napot ünnepel;
Titkon sohajtja meg a hű kebel
Halomra dőlt oltáridat.

Emléked átkos, nyomasztó tereh:
A vérnek és könyűnek tengere
Mind, mind ahhoz tapad.
Az ember gyönge: félve néz feléd,
S mint egykor a tanitvány mesterét,
Nehéz időkben megtagad...

 
HON A HAZÁBAN

Magyarország miniszterelnökéhez

Nem tudok aludni, a villanyt lesrófolom s felsrófolom,
az éj sem tud most elaltatni, ez a földöntúli hatalom.
Az jár eszemben, hogy a vér, mely itt forog testembe zárva
nem az enyém, nincs is már bennem, ott van valahol egy tartályba,
fent egy toronyban... És alatta fegyveres őrszemek cirkálnak,
ha száz lépésre közelítsz, töltött csővel elibed állnak,
kérdik a jelszót és jelhangot, azonossági lapot kérnek,
hasztalanul mutogatod, hogy az a vér fent a te véred.
Hosszú alagútak vezetnek a toronyból a föld alatt,
viszik a vért a levegőben csattogó ércmadarak,
viszik Rómába és Berlinbe síneken sikló motorok,
kilencmillió ember vére éjjel-nappal száll és forog!
Ó te Magyarország sáfárja, hazánk első minisztere,
kilencmillió ember vérét a sors kezedbe tette le!
Kilencmillió ember vére gőzöli be napod és éjed,
kilencmillió ember vérét te kevered és te cseréled!

Tudom, hogy hangomat a távol malomköve megőröli,
mire a szél hozzád feldobja, a magasság összetöri,
mégis meglengetem a szót feléd, mint egy ünnepi zászlót,
innen a Hortobágy mögött egy bérház emeletablakából.
Ha itt kihajolok keletre, tekintetem fejfákra téved,
itt fekszik a régi Debrecen, itt fekszik a tegnapi élet,
Magyarországnak egy darabja itt járt az Úr felé haza,
ez itt a régi Magyarország túlvilági bejárata,
mely már az évszázadok ólomcsizmája alatt berogyott,
de kiáltok helyette én s kiált helyettem a homok.

Gondoltad-é Itáliában, midőn futott veled a Lél,
hogy a vér az Isten követje, egyedül Istené a vér?
Ettől lett pünkösd hajnalán a tizenkét apostol részeg,
és támadtak János előtt véres mennyei jelenések...
Gondoltad-é, midőn vitt a gőz apokaliptikus lova,
s ott állt melletted mint egy bálvány Róma feltámadt démona;
Gondoltad-é, midőn a vak Történelem rádtérdepelt,
kilencmillió ember vérét milyen kannákba mérted el?

HON A HAZÁBAN

Kifakul,
mint a két zászló, melyet,
évre év, a kapu fölé gipszelt
vashüvelybe kitettünk ünnepekkor,
fakul, veszti színét a világ.

Hol vannak az ünnepek?

Vastag por alatt,
a meleg
padlástérben hallgat
egy szétszerelt világ.

Eltűnt a menet.

Átváltozott ordítássá
és elszéledt a széllel.
Ünnepi költők helyett
most majd a szél mond verseket,

kerge port mond és vibráló hőt
a betontér felett.
Hogy itt szerettünk nőket: hihetetlen.

Áttüzesedett
kohók, megfeszült kötelek
kora felett
tétova jelen
– alásüllyedő por – lebeg.

Félbemaradt épületek:
birodalmi szédelgések felett.

Amiben hittem,
többé nem hiszek.
De hogy hittem volt,
arra naponta emlékeztetem magam.

És nem bocsájtok meg senkinek.

Pattogzik
szörnyű magányunk,
mint a napon a rozsdás sinek.

AZ ORÁKULUM EMLÉKEZIK

Aznap délután a szokásos társaság jött össze nálunk, Kassowitz, a rajzoló, Kanyák Lajos, a házunk alagsorában, saját kis műhelyében dolgozó géplakatos, és Berti bácsi, gönyűi postamester, apám nagybátyja.

Eleinte beszélgettek, Kanyák előadta a legújabb találmánya körüli izgalmakat. „Az elektromos szakállvágómról van szó, a prototípus már elkészült, kiválóan működik. A legsprődebb szőrzetet is kaszabolja… Az örmény Dragomán, aki a csarnokban fűszereket árul… Láttátok már a Dragomán szakállát? Közelről? A drótszerű gubancos rengeteget úgy nyírta múlt pénteken, mintha zsenge pázsitocskát egyengetne egy angliai közparkban!” „Ejha”, csettintett apám. „Hajvágásra is jó?”, kérdezett keresztbe Berti bácsi. „Naná, hogy jó, lehet a kopasz fejeket gyártani vele futószalagon!”

HON A HAZÁBAN

„A Dunáról fúj a szél.
Szegény embert mindig ér.”

A Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér.

Ha hideg szél, ha meleg:
Vagy izzad, vagy didereg.
Húzza-nyúzza minden ág,
Az okosok, a buták.
Ha meg ő tesz bolondot,
Felköti a kolompot,
Falba veri a fejét,
Fehérből szűr feketét.
Ha mellén, ha hátán,
Csak rajta ül a sátán.
Embernek is felet ér,
Dunáról fúj a szél.
A Dunáról fúj a szél,
Szegény magyart mindig ér.

Ha török szél, ha tatár
Szeles táj a Duna-táj.
Szerencséje fura kincs:
Ha dohány van, pipa nincs.
Dupla búza: benne jár
Janicsár és granicsár.
Legénykedett huszárul:
Lebillent a lovárul.
Se Rákóczi, se császár,
Több veszett, mint Mohácsnál.
Életnek is felet él.
Dunáról fúj a szél.

A Dunáról fúj a szél.
Magyar költő minek él!
Dunáról fúj a szél.

a LIGET e-könyv sorozata

A nyelv határairól úgy is beszélhetünk, mint emberek között húzódó határokról, s ha a kérdést így értelmezzük, nehéz megmondani, a nyelvben tetten érhető határ ok-e vagy okozat. Arról van-e szó, hogy az általános elidegenedés közepette a nyelv is elkopott, vagy inkább arról, hogy a nyelv eleve alkalmatlan arra, hogy áttörjünk a Másik „falain”? A kérdés nehezen volna megválaszolható, de ahelyett, hogy azt firtatnám, egyáltalán értelmes-e, megpróbálom a nyelv társas használata közben fellelhető határok típusait megkülönböztetni.

Határok lehetnek egyes, többé-kevésbé azonos természetes nyelvet (pl. magyart, angolt stb.) használó csoportok nyelvei között abban az értelemben, hogy egy kisebb-nagyobb társaság ki tud zárni egy másikat a dialógusból, le tud kergetni a logoszon át vezető útról, ki tud rekeszteni a dia logoszból, a beszélgetésből, mert például csak a magabiztosság retorikáját engedi meg, a kételyét nem. Ezt nevezhetjük retorikai nyelvi határnak; ezzel főként szociológusok, politológusok, ideológiakritikusok, történészek szeretnek foglalkozni. Például Michel Foucault és követői kimutatták, milyen gondolkodásmód, sőt világnézet húzódik meg egy-egy csoport retorikája mögött – én ezzel itt megint nem foglalkozom.

219 magyar irodalmi mű
105 magyar festmény
116 kortárs jegyzet

a hazáról, a honi tájakról, a fővárosról, a történelem fontos eseményeiről és szereplőiről, kitaszítottságról, üldözöttségről, emigrációról és honvágyról – a hazatalálásról.

lapozzon bele! | könyvrendelés

HON A HAZÁBAN
színházi premier és könyvbemutató

Petőfi Irodalmi Múzeum [1053 Budapest, Károlyi u. 16. | pim.hu]
2014. november 15-én, szombaton 19 órakor

Egy zenés előadás, amely színházi eszközökkel szólaltatja meg az antológia részleteit.

Szereplők | Epres Attila, Ficza István, Jéger Zsombor, Kákonyi Árpád, Máthé Zsolt, Murányi Márti, Szathmáry Judit, Tarr Judit
Zene | Kákonyi Árpád
Rendezte | Máthé Zsolt

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Kérjük, részvételi szándékát november 10-ig jelezze
az info[kukac]liget.org e-mailcímen!

A déli félteke vizeiben lubickoló Ausztráliában nemrég alapos fricskát kapott az eddig bevált parlamentáris demokrácia. A tavaly októberi választás után alakult Liberális–Nemzeti koalíciós kormány első költségvetése általános tiltakozást váltott ki, az ellenzéki pártok pedig kőkeményen elutasították. A költségvetés által életbe léptetendő törvényeket azonban a kétkamarás parlamentáris rendszer szerint a Szenátusnak kell jóváhagynia, ahol az ellenzéki pártok és a kormánypárt egyenlő szavazattal rendelkezik. A mérleg nyelve egy kis párt, a Palmer United Party. Ez a viszonylag új párt négy független képviselő és a párt nevét adó egyetlen alsóházi parlamenti tag, Clive Palmer egyesülése.

Clive Palmer fura ember. Queenslandben élő billiomos, a nyugat-ausztráliai Pilbara régióban hatalmas vasércbányák tulajdonosa, Queenslandben felszíni fejtésű barnaszén-bányái és kiterjedt földtulajdonai vannak. Vagyonát nagyrészt Kínának köszönheti, amely szinte korlátlan mennyiségben vásárolja tőle a vasércet és barnaszenet. Palmer szereti a reklámot, a gigantikus elképzelések megvalósítását; jelenleg a valaha elsüllyedt Titanic óceánjáró mását építteti egy kínai hajógyárban, az eredeti nagyságában és korhű berendezéssel. A képviselő jóságosnak látszik: hájas, hatvanéves, gyors beszédű, gurulós járású ember, sűrű, hófehér hajzattal – szóval egy pirospozsgás, mosolygós nagybácsi. Megjelenése a politikai színtéren általános derűt keltett, ő meg felszínes népszerűségét kihasználva nagy összegeket fektetett választási kampányába. Pártjába vonzotta a még kisebb pártok képviselőit, feltehetőleg az anyagiak csillogtatásával.

MÁS TÉRBEN

Az online megjelenésre áttérő LIGET folyóirat 2015 januárjától ezzel a címmel indít új rovatot.

A hívó kifejezéshez bárhogyan kapcsolódó, tetszőleges formában és hangnemben alkotott, irodalmi igénnyel készült műveket várunk, amelyek tetszés szerint élhetnek az online folyóirat technikai lehetőségeivel (pl. hang-, kép-, filmrészlet felhasználása).

A műveket a szerkesztőség email- vagy postacímén várjuk:

info[kukac]liget.org

LIGET | 1122 Budapest, Kissvábhegyi út 4.

A szerkesztőség által elfogadott művek szerzőit honoráljuk.

Egy pályázó több művet is beküldhet, de kérjük, még publikálatlan művekkel pályázzanak. Az online megjelenést is publikációnak tekintjük.

A műveket a szerző nevével és e-mailcímével együtt kell beküldeni.
Minden pályázónak elektronikus úton válaszolunk.

Postára adási határidő | 2014. december 12.

illusztrációk | billdomonkos.tumblr.com

A SZITAKÖTŐ gyerekfolyóirat alkotói pályázatot hirdet „HÁRMASÚT” címmel.

A HÁRMASÚT látszólag egyenlő eséllyel vezet különböző célok felé, különböző helyekre. Hogyan választunk? Miért indulunk erre vagy éppen arra, miféle vágyak hajtanak megtalálni igazi otthonunkat – palotát vagy kuckót, nagyvárosi lakást vagy városon kívüli kertet? Hol van az igazi otthon?

Várjuk a témát bármiképpen közelítő, a didaktikus stílust nagy ívben kerülő, a 8 éven felüli olvasókat megszólító verseket, meséket, prózákat és ismeretterjesztő cikkeket. Az ismeretterjesztő cikkek a természettudomány vagy a társadalomtudomány szempontjából is tárgyalhatják a témát.

Terjedelmi határok

VERS | 16 soros
MESE | 2800 leütés szóközzel együtt
CIKK | 4500 leütés szóközzel együtt

Egy pályázó több művet is beküldhet, de kérjük, hogy még publikálatlan művekkel pályázzanak. Az online megjelenést is publikációnak tekintjük.

Javasoljuk, hogy a pályázók előzetesen tájékozódjanak a Szitakötőt jellemző hangvételről és nyelvi színvonalról az alábbi linkeken: szitakoto.com | szitakoto.blog.hu | issuu.com/liget | szitakoto.blog.hu/tags/lapozó

A műveket kizárólag postai úton várjuk a szerkesztőség címére:
SZITAKÖTŐ | 1122 Budapest, Kissvábhegyi út 4-6.

Kérjük, a pályázatban adják meg e-mail címüket. Minden pályázónak elektronikus úton válaszolunk.

A szerkesztőség által kiválasztott művek megjelennek a Szitakötő folyóiratban, és az országos oktatási program segédanyagaként sok ezer hazai és határon túli diákhoz és pedagógushoz jutnak el.

A sikeres pályázók szerzői honoráriumot és további publikálási lehetőséget kapnak.

Postára adási határidő | 2014. december 5.

További információ | Horgas Judit, info[kukac]szitakoto.com