HÉTKÖZNAPI RÉMREGÉNY 7. RÉSZJean-Jacques kinyitotta a szemét. Feltételezte, hogy felébredt, tehát ezt megelőzően aludt. Tarthatta más miatt is lehunyva a szemét, de akkor pontosabban emlékezne az előző órákra. Vállig érő, dús fürtű hajából kipiszkált egy…

Ács József tegnapi bejegyzéséhez Nem mintha leképezhető volna, neeem;nem mintha nem tudnám, hogy “nem”-etóbégatni, felragasztani a virtuális világfalratépett képemet mit ér, rögzíteni: “szerintem ilyen és ezért”, s mintegy lábjegyzetben, iróniától…

CSOPORTKÉPEKA propaganda nem kardcsörtetés. A nyugati típusú, atomizált társadalomban a sugalmazás hatékonysága nagyobb, mint a parancsolásé. A propaganda, mely kijelöli a problémákat és megoldásukra mindjárt javaslatot is tesz, éppolyan közmű, mint az elektromos hálózat, a…

Állítólag mindenkinek van hasonmása, legalább egy, és életében egyszer találkozik is vele. Velem megtörtént.
Kevés híja volt, hogy elkerülöm, mivel eleinte háttal állt nekem. Közvetlenül mellettem, de háttal, a 2-es metró vonalán, ahol a reggeli közlekedési csúcsban…

HÉTKÖZNAPI RÉMREGÉNY 6. RÉSZEgyszerre zúdultak ki a fülke ajtaján mindnyájan. Bolingbroke valahogy mégis társai elé zuhant, így őt valósággal kilökték a járdára. Ijedten sikoltozott, de nem a fájdalom, hanem a táska elvesztése miatt jajveszékelt. Ekkor azonban óriási…

– Mi van, tanár úr, ízlik a döglé? – szólt oda a menzán vegetáriánus tanítványom, míg békésen eszegettem húslevesemet. Na tessék, ide vezetett közvetlenkedésem, a tegeződés, s hogy együtt cigerattáztam, söröztem velük. Így nyirbálják nem létező…

John Hurt Winston Smith szerepében (Michael Radford | 1984).CSOPORTKÉPEKHérakleitosz szerint az alvóknak külön világaik vannak, míg az ébren lévőknek egy és közös a világuk. Csábító gondolat, hogy a művészet ébreszt, a propaganda pedig elaltat bennünket. Csábító gondolat,…

Hiába tudom, hogy a krumpli meg a csúzli csak mint u-t és ú-t és i-t hordozó hangalakesik egymáshoz közel, már-máregybe,de különben külön áll, kinn és benn egyaránt, és egyáltalánnem esendő; már megesett tényképeit hívja – gyertek elő –, a vers pedig, lám,…

HÉTKÖZNAPI RÉMREGÉNY 5. RÉSZShaftesbury ért először a telefonfülkéhez, de nem nyitott be. Tindal nagy vizes denevérként vánszorgott, s amikor utolérte, pár pillanatig Shaftesbury-re dőlt, mint aki a szent cél érdekében kész akár elájulni is. Bár még zihált, nem…

Tegnap a 7-es buszon felfigyeltem egy lányra - igen, nevezzük lánynak, márcsak azért is, mert számomra mindenki lány, aki fiatalabb nálam, lehet akár 20, vagy 30 éves, és a lány-ság a nő-séget is magában foglalja, ahogy ezúttal is – vagyis maradok a Lány-nál. A 30 körüli Nő…

Hull a hó a városra, megfagyott menyasszonyok a fák, és az utak megtelnek lépésben araszoló, különös járművekkel, melyek mindenre hasonlítanak, csak járművekre nem. A levegő hideg, akár a tükör; a megállókban várakozók lélegzetei előbb elhomályosítják, aztán mindenféle…

Hogy a terecskét körbevevő házak lakói is tudják, miért sorakoztak fel munkagépek az ablakuk alatt és miért ébrednek minden reggel bármely vekkert lepipáló csörömpölésükre, arról a „Tereprendezési munkálatok” feliratú tábla gondoskodott. A nyár folyamán…

USZKVE Két vállam félvállra venni, nem ferdülni, meggörbülni (testileg sem): mesés program. Rímhez elég, uszkve hat gramm, hallható. De a humorérzék szintje, ha egeket ver is szinte, meddig tart meg, mire jó?a szerző festménye  CSEHÜL Ha a váll csehül áll, az ember…

HÉTKÖZNAPI RÉMREGÉNY 4. RÉSZ Sahftesbury és Tindal a Haller utcán baktattak a Duna felé. Sahftesbury szerzett valahol egy zakót, de meztelen felsőteste minduntalan kivillant a dupla gombsor mellett. Megközelítették azt a valamit, amit szolid polgári megjelenésnek gondoltak, ha…

„Harminchárom éves vagyok!...” – ordítja egy férfihang az utcán. Erre ébredek. Felülök az ágyban. A digitális óra számlapja 2.45-öt mutat. Az utcáról behallatszó ordítás többször ismétlődik, egyre távolabbról. Nem mondhatom, hogy összeszedem gondolataimat,…

Vásárolni vagy sokfélét és nagy mennyiséget, vagy csak egy konkrét valamit szeretek. Ha két hétre vásárolok, meglódul a fantáziám, stratégiát alkotok – túlélésit –, és a megvalósításkor a felhalmozás ősi ösztönét kielégítve robogok a polcok közt, zúdítom a…

Remek dolog egy barkácsáruházban szaladgálni, szlalomozni elektromos kisgépek között, tiritarka csempék között, több raklapnyi akciós gyalu között, villogó csuklópántok és égbe nyúló díszlécek között, megvakult nyílászárók és mindenünnen csüngő lámpaharangok…

Morskie Oko – a tengerszem. Csodálatos, varázslatos, ahogy a lengyelországi hosszú hétvége kedvcsinálója beharangozta. Túl sok a szuperlatívusz, márpedig amihez nincs mit hozzátenni, abból csak elvenni lehet. Tudtam, hogyan jutunk majd fel a csoda-tóhoz; előre nyomasztott a…

fotó | Kacper Pempel, Reuters Nem sokkal éjfél után a lengyelországi Swiebodzin felől hallható nyüszítésre riadtam. A hang nem hasonlított kutya, sakál vagy farkas vonításához, a megkínzott, rettegő gyerek, a szenvedő, a gyászoló, a haldokló, sőt, a valaha élt is másképp…

Apámmal álmodtam hajnalban, mondtam ebéd után, s hátradőltem, krumplilevest és fasírtot ettünk. Nem tudom, ez hogyan tartozik ide és miért kell nyomban rögzítenem, nyomban-e? Védekezésül talán, mert apám éppen a végét járta és vele voltam, de valahogy ő is voltam, valami…