Tudom, Drugics, bizonyos értelemben ez a verses irományom,mert publicisztikának szánom, lehetetlen,ahogy húsz évre visszaréved és szerzőjekihűlt lábnyomod fölmelegedésén mélázva elveti a kockát, mikor elvet és tárgyias valót, most is mint akkor,összevetve, válaszol néma…